Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?
A művészet fejlődésének folyamatát, a művészet életét az u j eszmékért, az uj formákért, az uj kifejező eszközökért vívott harc alkotja. Az uj hiánya elkerülhetetlenül ismétléshez vezet, az alkotásban pedig az ismétlés megsemmisíti magát a művészetet. Megkezdődik a másolatok gyártása. Valamilyen korú müvek másolatai. A kor pedig körüljár, követeli, hogy tükrözzék, nem illeszkedik bele a múlt képeinek kedves kereteibe. Üzért űzi az uj vágya minden utón és ösvényen az alkotók hatalmas hadseregét, függetlenül az illetők politikai és művészi lelkiiameretétől. Persze nem minden uj valóban, amit ebben a hadjáratban újnak nyilvánítanak, de nem is minden régi, amit annak hívnak. "Kincsen uj a nap alatt" - mondják a tapasztalattól okossá vált kételkedők... Ezt a rövid mondatot túlságosan gyakran használják. Valahogy bölcsen és kedvesen hangzik. De hány nagyszerű elgondolást fojtott meg már bölcsőjében, hányszor nyirbálta meg a képzelet szárnyait, oltotta ki az igazi lelkesedést! De képzeljük csak el, hogy a beszélgetés nem fejeződött be ezzel a mély értelmű Ítélettel és beszélgető társunk leküzdve elfogultságát, egyszerosak megkérdi:- Bocsássa meg, az istenért, a tájékozatlanságomat, de mi az, ami már azelőtt is volt, ahogy mondják? Itt aztán nyilván következik egy elbeszélés, amely szerint annak idején már játszottak díszlet nélkül, függöny nélkül, a közönség közé kivitt színpadon, kipróbálták ezt is, azt is.- Tehát pontosan úgy, ahogy most maga próbálkozik - vonja le a következtetést ismerősünk.- Tények ellen nincs mit mondani. De még egy kérdés: azokban a legendás időkben ki ült a nézőtéren?
