Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)

Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?

56

És rögtön kiderül, hogy mégis van uj a nap alatt...

Ez csalás, olyan fogalmazás, amely mögé azok bújnak el, akik már belefáradtak a keresésbe, akik már elvesztették az időérzéküket és vele együtt az uj iránti érzéküket is.

Igen, a szinpadon valaha minden ugyanigy megvolt /'bár ez sem igaz, már csak azért sem, mert akkor más színészek játszottak/. A nézőtéren azonban egyáltalán nem volt ugyanaz, ott nem ugyanazok az emberek ültek és nyilván nem is ugyanazt látták, mint a mai nézők.

De akkor be kell vallani, hogy az előadás is, még ha ugyanaz a darab volt is /tegyünk ilyen engedményt/, másról szólt és a bemutatás módja is másról szólt. Hiszen más érzéseket, más gondolatokat keltett, tehát más problémákat oldott meg. Következésképpen olyan előadás sem volt, mint amilyen ma lesz. Mert nézők nélküli színházi előadás nem előadás.

Valószínű, ha nem találjuk meg azt, ami ma magával ragadja, izgatja az embereket, mai darabot is úgy fognak nézni, mint valami rég ismert, magától értetődő és ezért unalmas dolgot. De ha azt az egyetlen, mai gondolatot állítjuk előtérbe, amelynek kedvéért eljöttek a nézők, tökéletesen uj minőségben éled fel minden fogás, amely közvetíteni tudja.

Ebben az értelemben ezerszer hasznosabb és helyesebb azt mondani annak, aki egy előadás előkészületeihez fog: "Merészen! Maga az első". Ez nem azt jelenti, hogy szemet hunyjunk a komor igazság előtt. Az idő valóban megismételhetetlen vonásokat visel magán. Ezek alkotják a színház értelmét és tartalmát, mert a szinház mindenekelőtt a kortársak művészete.

A múzsák szolgáinak legnagyobb sajnálatára, az élet nem áll modellt, nem várja meg, amíg megtanulják ábrázol-