Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?
52 Mai darabban nehezebb észrevenni a megfelelésnek ezt a hiányát, pedig Ugyanúgy rontja a szinpadi alkotást ée eltorzítja a hős alakját. Különös, de minél képzeletszerübb, minél bonyolultabb szerkezetű az előadás, annál fontosabb, hogy a színpadon tökéletesen szabad, élő, önálló színész mozogjon. Az öleb-szinész állását féltve, cirkuszi ló módjára hajtja végre a drámaíró vagy a rendező elképzeléseit és rendszerint a legszörnyübb módon diszkreditálja őket. Csak a kötetlen színész képes igazán kísérletezni, azaz segíteni a rendezőnek, hogy kitapintsa az eredeti, uj megoldást. Nem nehéz rájönnünk, hogy a mai repertoár szempontjából ennek a körülménynek döntő a jelentősége. 5. Még a klasszikus iskola legegyszerűbb gyakorlatainak és megszokásainak mellőzése is azonnal megmutatkozik a mai műsoron szereplő darabokban. Hány fiatal színész néz irigységgel Zelgyinre,^’ amikor a Táncmestert játssza! Be hol van Zelgyin utánpótlása erre a népszerű, életörömmel teli előadásra? Pedig valóban minden színházi tanintézetben tanitják a táncot. El játszhatja-e Cyranót olyasvalaki, aki nem tud szavalni? /Nem verset mondani, ahogy az iskolában kívánják, hanem belülről érezni a verset, mint valami természetes dolgot, amelynek nincs szüksége erőfeszítésre./ A múlt idényben a milánói színház előadásában láttuk a Két ur szolgáját. A főszerep alakitójának szinte cirkuszi méretű uralma teste fölött és zsonglőrhöz méltó ügyessége lehetővé tette, hogy vidáman mutassa be a nézőnek hőse .jellemének legfontosabb vonásait. y' Zelgyin, Pavel /az. 1913/ a Művész Színház színésze.
