Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?
53 Ilyenfajta készségekre nem lehet szert tenni egy uj szerep próbái alatt, ugyanúgy birtokában kell lenni, mint a jó szövegmondásnak - vagy egyszerűen nem szabad használni ókét. A felhozott durva példák csak felületesen mutatják a színészi mesterség alapjainak szükségességét. Könnyen be lehet bizonyitani, hogy minden szerep a maga megfoghatatlan apróságaiban szükségessé teszi mindezeket a készségeket és ha mégis nélkülük oldjuk meg, ez nem azért van, mert igy jobb, hanem pusztán szegénységünk miatt. A színésznek állandóan olyan hősökbe kell ütköznie, akiknek vonásai ellentétesek az ő saját megszokásaival. Csak a magasrendü technika segítheti hozzá a szerep alakítóját, hogy a szerzó alkotta jellem a nézó elótt teljesen és a szerves színész egyéniségében jelenjék meg. Nevetséges arra gondolni, hogy egy ember, aki ura Shakespeare verseinek, Goldoni, Beaumarchais könnyedségének, Gorkij mélységének, Csehov finomságának, Osztrovszklj izességének, ne tudna eljátszani mai darabokat. Éppen ellenkezőleg, csak az ilyen tudja igazán ragyogóan megoldani ezt. Valahogyan ez a tétel, amely annyira világos és nyilvánvaló az iparművészétben és a társraüvészetekben, a mienkben ködössé válik és kétségek tárgya. A szinész számára a mtilt klasszikus hagyatékának elsajátítása nem szorítkozhat ósdi darabok olvasására és nagy színészek játékának leírására. Lehetséges, hogy ez elég a színháztudomány művelői számára, de a színésznek ezen kivül ezt a kultúrát testébe kell átültetnie, különben mesterségében képzetlen marad. Bár azt hiszem, még soha senki nem tagadta a múlt nagy öröksége elsajátításának szükségességét, a mi mesterségünkben ezt az egyszerű igazságot gyakorlatilag mellőzzük. A szinházi iskolákban jobban szeretnek uj, mai darabokat próbálni. Persze, a mai téma a 'szinházi müsor-4* A szinész művészete ma I. J
