Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
Alekszej Batalov: Mi az, hogy új?
47 kockázatos tréfája volt, 3 még aki meséli, az is nevetve csóválja a fejét. Nem akarjuk lekicsinyelni Csehov nagyságát, de a kor úgy megváltozott és napjainkban a csodák oly könnyen szállnak le a mindennapi dolgok közé, hogy manapság nem vált ki meglepetést, amikor a színházban a drámairó egyszerű előadáson is megköveteli a színészektől, hogy nap mint nap ugyanazt vigyék végbe, amire valaha csak Mihail Csehov volt képes. Sok mai darab központi jelenetébe valósággal be kell ma rohanni, néha a jelenetek nem időrendi sorrendben követik egymást. Ez a fogás egészen más módon jelentkezik az Irkutszki történetben, az Ilyen nagy szerelemben és az Időben meglátnlban.’^'' És sok más darabban. Az ilyesfajta példák mindegyikében a szerző valamiféle módon színpadi időt akar nyerni. Néha a fényes lirai jelenetből a mélyen pszichológiai, feszült részletre való áttérés a gondolat gyorsaságával történik. Úgy gondolom, hogy ez nem egyszerűen a drámairó "trükkje", hanem a szerző jogos óhaja, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel adja vissza életünk feszült árverését. .. És a legjobb előadásokban sikerül is ezt elérni. Amikor pedig a nézőtérről ezek az átmenetek időnként nem látszanak nagyon simáknak, ebben nem a fogások képzeletszerűsége a hibás, hanem inkább a színház felkészületlensége, kapkodása vagy pedig a dráma belső töltetének hiánya, a túlságosan könnyű darab. Az ilyen szinházi újítások ellen azzal az indokolással szoktak felszólalni, hogy ezek nem egyebek a szinpad számára teljesen idegen filmfogások felhasználásánál.Ezek a kifogások alaptalanok. Az első látásra azonos színpadi és filmbeli gyors szinhelyváltoztatások között elvi a különbség._________ 7.Leonyid Zorin színmüve.
