Szekeres József (szerk.): A színész művészete ma. I. - Korszerű színház 51-52. (Budapest, 1963)
A színész művészete ma
14 A színészi mesterségről lefolytatandó vitában még egy témáról kell majd beszélni, amelyet már jó régen senki sem vizsgált meg. A szinéaz művészetének irányzatairól és iskoláiról van szó. Ha konkrétan vizsgáljuk, valamenynyi közül talán ez a legkevésbé világos kérdés. A színházban a szocialista realizmus a művészi iskolák é3 irányzatok változatosságát tételezi fel. A szovjet színház kialakulásának éveiben többé-kevésbé meghatározott alkotói iskolák alakultak ki - nemcsak rendezői, hanem színészi iskolák is. A Kis Szinház színészeit pl. nehéz lett volna összetéveszteni a Vahtangov Színházéival, Meyerhold tanítványai nem hasonlítottak Sztanyiszlavszkij tanítványaira. A legutóbbi években a színészi iskolák fejlődésének folyamata bonyolultabbá lett, az irányzatok határai elmosódtak. Manapság teljesen természetes dolog, hogy egy szinész a Vahtangov Színházból átmegy a Művész Színházhoz, a Művész Színháztól a Kis Színházhoz stb. A Művész Szinház stúdiójának végzett növendékei sikerrel szerepelnek a Majakovszkij Szinház színpadán, s az ország sok társulatában barátilag dolgoznak egymás mellett más mesterek, más főiskolák nevelte színészek. Mind nehezebb ma már, mondjuk, Sztanyiszlavszkij vagy Vahtangov vagy Mardzsanov1^' iskolájáról beszélni. Olyan vélemény született, hogy a hagyományok egybeolvadása, szintézise természetes, törvényszerű jelenség. Szeretnék, ha konkrétabban lehetne beszélni erről a témáról, s ezáltal meg lehetne állapítani, milyen formában élnek ma a színészi művészetnek azok az iskolái, amelyek régen kialakultak, milyen a kapcsolatuk a mai nappal. Mardzsanov /Mardzsani8vili/,Kon8ztantyin /1872-1933/ nagy grúz szinész és rendező, aki igen jelentős szerepet játszott az orosz nyelvű színjátszás történetében is.
