Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Az előadás műfaja

Minden babnál szörnyebb baj nekünk Az ur haragja, 8 az urnák játszi kedve -a színpadon "átusztatáesal" azt mutatták be, hogyan húzták deresre a jobbágyokat /"az ur haragja"/, majd közvetlenül utána az látszott, hogyan erőszakoskodik a földesur a parasztlányokkal /"az urnák játszi kedve"/.

"A csillogó teátrálitás" apologétái lenézték az unalmas "igazságkereeőket" és a színművészet felvirágzását saját fantazmagóriáik diadalában látták.

De amikor a képzelet játékának adják át magukat,a rendezők igen gyakran elvesztik lábuk alól a talajt, azaz már nem érzik többé a darab képi világát. Ebben az esetben valóban határtalan lehet a fantázia caapongása, mert a művész alkotó képzelete nem a cselekményből születik, hanem a fantáziálásből, amelyet itt-ott átlengenek a darab motívumai, és homályosan megjelennek benne az illető téma "saját képmásai". Ez rendszerint azt eredményezi, hogy a darabot lefordítják egy teátrális szempontból hatásosabb, de számára idegen műfajra, a rendezőt csak saját elgondolásának megvalósítása érdekli, ez az elgondolás pedig erőszakkal átalakítja a drámai mü műfaját, ezáltal eltorzítja eszmei alapját, jellemeit és stílusbeli sajátosságait.

Az ilyen rendezői kitalálások minden gazdagságuk, eredetiségük és változatosságuk mellett is csak sértik a teljességet, mert nincs szerves összefüggésük a darabban feltárt élettel.

Ismét csak Ohlopkov Cyrano de Beraerac-rendezése jut eszembe.

Ebben a rendezésben a látványosság indokolatlan tultengése, az érzések és a taglejtések külső monumentalitásának hajszolása, a tömegjelenetek halmozása, a felesleges tarkaság és a kiagyalt featőiség slnyomoritotta a vígjáték képi szerkezetét, nehézkessé tette ritmusát.És mindez azért volt igy, mert a rendező nem a téma lényege alapján fantáziáit, hanem önkényesen és tisztán rendezői eszközökkel