Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

A színház költészete

megszokott játék,nem egyszerű átalakulást nagyra tör a színész, ml pedig teljesen átadjuk és rábízzuk magunkat, várakozással cstlngünk arcán, Izgatottan figyeljük minden hangrezdüléaét. Kern egyszerűen megragadott a színészi átélés, hanem belehatoltunk a hős életébe,megértettük a művész nagy és szenvedélyes eszméjét, amely a hős lelkének mélyéről tör fel és lenyűgöző erővel ejt fogságába bennünket. A színész nagyra tör, ml pedig rábízzuk magunkat és csak arra törekszünk, hogy minél több lelki kincset gyüjtelink magunkba, mellünket izgalmas érzések dagasztják, s miközben azt mondjuk magunkbani "Igen, Igen, ez Így van, ez igy igaz" - semmi más vágyunk nines, mint hogy még Inkább átadhassuk magunkat az zzstátlkai gyönyörnek, amelyben a színész alkoté akarata szárnyakat ad lelkűnknek éa lánggal tölti meg gomdelkodásunkát.

Is a színház költészetének Igazi diadala. Csak annak a színpadi művésznek számára alérhstő,akiben nemcsak az életigazzág érzése van meg, hanem mély, áthatő a gondolkodása, aki valóságos próféta éa ugyanolyan világosan tárulnak fal előtte az emberi eziv mélységei ée az emberi történet történelmi és filozófiai távlatai.

A színháznak sz a költészete különösen akkor tesz szert nagy hatalomra, amikor nemcsak a művész nézőpontja és mesterségbeli tudása korszerű, hanem amikor mai hősök alakjait teremti meg, amikor hősei ée eszméi a mi szocialista valóságunk hősei és eszméi.

Hogy csak a legutóbbi benyomásainkról beszéljek, a szovjet színház költészetének ilyen világos példájaként hozhatjuk fel a leningrádi Puskin Színház Optimista tragédia-előadását. amelynek korszakalkotó jelentősége van a szovjet színművészet legújabb történetében.

Az előadást akkor láttam, amikor a darabot a párt XX. kongresszusának küldöttei számára mutatták be. Szinte az volt a kép,hogy a színművészet jelentést tesz a Szovjetunió Kommunista Pártja kongresszusának.- 7 -