Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Képzelet

Ezt különösen erősen hangsúlyozta az a színész, aki Bon Basiliő szerepét alakította.

Hogy Bon Basiliő nem élő amber,hanem álarcosbálra szánt prőbababa, ilyesfajta fogással igyekezett bizonyítani* amikor Figaro beszappanozza a doktor arcát, B&ailló lehajol hozzá és véletlenül egy csomó szappaahabb marad hosszú orrán, A hatalmas fehér pamacs ott lég az orra hegyén és egész idő alatt hab csöpög az orráről a padlóra. Hát ki az az ember, aki ne venné ezt észre ás ne törölné meg az orrát! Don Baailiő alakitója azonban nem veszi észre, mert az ő B&siliója nem amber, hanem csak a közönség mulattatásának eszköze, Ugyanilyen próbababa Bartolo két szolgáját az egyik tüsszentő automata, a másik rágó automata. Ha még ehhez a gépezethez hozzácsatoljuk a közjegyzőt, mint csukló automatát,teljes lesz a nevetést keltő gépezet felszerelése.Adott esetben a színészek tüntetőén hangsúlyozták az általuk ábrázolt emberek ostobaságát és esetlegességét. Be ha a színész nem bizik a hős eabsr voltában, az ilyesmi minőig rajta magén üt viasza.

Különösen tanulságos ebben a vonatkozásban az Egészségügyi Felvilágosítás Színházában előadott Képzelt beteg Ar_ g&n szerepe. A színész, aki nem hitt Argan tévelygésének őszinteségében, betegségét és általában egész viselkedését kigondoltnak és tettetettnek ábrázoltai bőse hol betegséget szimulált, hol szerelmesnek mutatta magát, hol megjátszotta a dühöt és az lett az eredmény,hegy a ozinéss nem annyira hősét leplezte le,mint inkább a maga gyengécske művészetét, mert miközben hamis, tettetett érzéseket ábrázolt, lényegében hamisan játszott.

Ebből folyik következtetéeünki ha az "alkalmazás" modorában maga az alakítás .jellege nivellálja az ábrázolt alakot, a második modor az ellenkező hatást eredményezi, vagyis az alakitott jellem hamissága hamis, tettetett alakításra ösztönzi a színészt.- 72