Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Képzelet

B két káros módszer szörnyű egyesítésének példája az áruló jegyző alakjának megvalósítása Visnyevszklj Leningrád falainál cimü színdarabjában /a Balti Flotta Színháza/.

Á német kém becsületes szovjet matróznak álcázza magát» A színész, amikor hősének álarcát játssza, élethű modorban alakit,őszinte és egyszerű: az alak ás alkotója teljesen eggyé olvad, Amikor azonban a kém igazi arcát kell megmutatni, a színész teljesen elidegenedik hősétől és a külső jellemzés modorában ábrázolva,szándékosan hangsúlyozza a nyilvánvaló alakoskodást. Olyan paradoxon áll elő,hogy az álarc szervesebbnek bizonyul az ember igazi arcánál. Ilyen szörnyű eredményekkel jár a hazug játék.

Mig az első esetben az alakitás élethüsége, a látszólagos természetesség akadálya volt az átalakulásnak, a második esetben a külsőséhea .jellemzésből, az átalakulásból hiányzott a sservenség, snnek eredményeként & képzelet önkényessé vált.

E két szélsőség látszólagos összeegyeztetése az úgynevezett tipizálás sívé, amelynek értelmében mintegy egységbe foglalódik a jellegzetes ás az élethü, Á valóságban azonban ebben az egységben nyoma eines a művészetnek. Csak arról van azó.hogy a színész egyéni jellemét,különcségét és esetleges hibáit az alak tipikus vonásaiként fogják fel. Az ilyen színész esetleg nem ie gyanítja, hogy milyen hatást tesz a közönségre ás feltétlenül megsértődik, ha elmondják neki sikere titkát, amely ner egyezer személye« különcködésében rejlik.

A két. hazug játéktípus alapja az élet alkotó megismerése törvényének megsértése.

Az alkotás szempontjából passzív színész, aki nem tud válogatni az élet jelenségei között, rendszerint a legáltalánosabb. meghatározhatatlan vonásokat mutatja be az emberekben és az eseményekben éa végeredményben önmagával helyettesíti az ábrázolandót. Vagy pedig a személyiségben és a tényben csak egy futólagos vonást keres meg ée örömében,

73