Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
A színház költészete
a színház költészete Művészetünk nagy költészetét valóságunk értelme és pátosza, korunk vezető eszmél szülik. A nagy költészetben teljesen egybeolvad az élő 8a remegő emberi Igazság a harcos, céltudatos és szenvedélyes eszmeiséggel. A művészetnek; és az életnek ez az egybeolvadása azért lehetséges,mert a költői elem valóságunk lényegében rejlik. Ott, ahol a mindennapi élet gyakorlatát társadalmi eszme határozza meg, ott, ahol a milliók munkája az egész nép uj alkotásának hatalmas áradatává ömlik össze, ott az alkotó lelkesedés és lendület költőivé teszi a legreálisabb valóságot is. Amikor a művész az életjelenségek magját tárja fel,már ezzel la költővé válik, mert a tényt mintegy belülről sugározza át a nagy általánosító eszme,megjelenik az élet képe, amelyben a hitelességet nemcsak az életszerű hasonlóság határozza meg, hanem az ábrázolandó lényegének, eszméjének feltárása - és ebben az elemben rejlik a szocialista művészet igazságának és költőiségének fő feltétele, annak az igazságnak, amely elképzelhetetlen költészet nélkül és annak a költészetnek, amely nem születik meg Igazság nélkül. Az emberi és az eszmei elemnek ez az egysége különösen szembetűnően domborodik ki a színpadon, hiszen már magában a színház esztétikai természetében benne rejlik a történtek igazsága közvetlen érzékelésének elszakíthatatlan egysége az általánosítottnak ezen az igazságon keresztül történő befogadásával, a hős képének és az élet képének eszmei jelentősége, amelyet egyaránt kell tükröznie a színpadi előadásnak. Csak akkor születik meg a színház költészete, ha megvan ez az egység.- 5 -
