Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)
Színpadi képszerűség
1 sükhöz kapkodtak ée káromkodtak, közben pedig uaztak a tengerben, Hol alábuktak a hullámokban, hol újra megjelentek a viharee hullámok hátán; helyesebben csak nekünk volt az az érzésünk hogy úsznak, alábuknak ée újra felbukkannak, a valóságban a színészek csak a padlóra kuporodtak, és hol elbújtak a vászon mögött, hol kidugták fajUket a nyilasokon. Da ha már létrejött a pszichológiai képmás, akkor hittünk érzelmeik igazságában, hittünk a képzeletszarü fogáéban is> a viharos elemet láttuk magunk előtt, jóllehet szemünk láttára a színpadi szolgák rázták ütemesen az anyagot, a színészek pedig a vászon résein át bukkantak alő. Ilyen nagy az ereje a színpadi kápszerüségnek, a teátrálitásnak, amely azonban cask ott születik meg, ahol a nézőtér aktiv alkotó képzeletét már fellzzitották. Elég talán az az egyetlen példa, hogy bizonyítsuk a színpadi képzeletszerűség jogosságát a realista színházban. Ha a realista teátrálitás alapja az életigazaág, az még nem azt jelenti, hogy a színpadon tilosak a képzeletszerű fogások, hogy a művészetben a képzeletezerüség a realizmus ellensége. A rendezők gyakran attól félnek, hogy formalizmussal vádolják őket ás ezért telezsúfolják a színpadot unalmasan hiteles képekkel, megfeledkezve róla, hogy a szürke iparos-előadások nem keltik fel a nézőtér képzeletét és ezért minden külsőségéé naturálisaáguk mellett is színpadi hazugságok maradnak, mert képzelet nélkül nincs hit, tehát nincs igazság sem. És ellenkezőleg, ha a művész képzeletszarü fogást alkalmazott, de ez a fogás a valóságnak a rendező vagy a színész által látott képmását rejti magában és fel tudja kelteni a nézők képzeletét, akkor bármennyire nem hasonlít is a valósághoz, mégis a valóságot juttatja a néző eszébe, annak eszméje ás temperamentuma hatja át.A művészetben bebizonyosodik az energia megmaradásának általános törvénye;az emberi élmények által kiváltott érzelmek nem szakadnak fáiba képzeletszarü fogás alkalmazásakor, csak más formát öltenek, a lélektani folyamat folytatódik és a cselekmény foglyául esett néző úgy hisz a kép- 55 -I
