Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Színpadi képszerűség

À képzelet szart! fogás önmagában nam határozza mag a teátrálitáats akkor válik teátrálltáaaá, a színház színpadi képszerüségévé, ha a képzeletszerü színház eszközeivel a jelenet belső tartalmát tárja fel.

Kát egybevágd játákképen igyekezünk megvilágítani gondolatunkat.A rosztovi színházban ás a -Szovjet Hadsereg Központi Színházában A makrancos hölgynek azt a jelenetét, amelyben Petrucchio és Kata kilovagol, kápzelatezerüen, de mindkét helyütt másként oldották meg. A rosztovi előadásban Petrucchio és Kata kellék ló törzsekbe bújik, hol egyik, hol másik lábát rakja előre, ezzel a lovaglást utánozzák és vidáman beszélgetnek. A Szovjet Hadsereg Központi Színháza előadásában fából faragott bintalovakon ülnek és Petrucchio hol visszafogja a lovak kantárját, hol Ugetéabe csap át velük, ezzel adja meg a lovaglás igazi ritmusát. Eközben a férj mindig akkor állítja mag a lovakat, amikor felesége iámét makraneoakodni kezd. te csak amikor elérték az egyetértést, akkor nam szakítja meg már semmi a vágta ritmusát, a lovak száguldanak az utons előttük a boldogság.

Az első esetben csak tartalmatlan színházi játék tanúi lehettünk, a másodikban azonban megszületett ez igazi teátrálitás, amelynek keretei között az emberi érzések igazsága csak formát változtat, aáe képi jelleget ölt, de megőrzi, sőt kiélezi a makrancos hölgy megtörése pszichológiai témájának lényegét.

Az ilyen pőrén képzslstszarü modorban megoldott, lélektanilag tartalmas teátrálltás nagyszerű példája Kosztya kapitány ás Citrom szökése a táborból a Realista Színház Ohlopkev rendezte Ariaztebraták-alősdásán,

A rendező adott esetben tökéletesen túltette magát az illúziókeltés szándékán. A színpad széléhez zöld vásznat erősítettek, rajta kivágott lyukakkal. A vászon szembeniévé szabad szálét ütemesen ingatta két *ezlupádi szolga”.

Kosztya kapitány és Citrom a habokban kapálódsOtt.Kétségbeesetten harcoltak életükért, dtíhödtan gyűlölködtek, ká- 54 -