Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Színpadi képszerűség

rületlen,har:em elvileg megengedhetetlen, hogy a drámai cselekménybe öntörvényű festői képet vigyünk bele.

Tulajdonképpen ugyanez a fogás - a szerelmes arca, amely betölti az egész levegőt és uralkodik a hatalmas tömeg fölött - miért nem hökkentett meg bennünket a Nagy keringő cimU film utolsó képében?

Miért nem jut eszUnkbe természetellenességgel vádolni Vrubel^^ Démonját, amely szétterjed a Kaukázus gigantikus hegyláncán? Mert itt képzőművészeti képszerüséggel van dolgunk, amely elveszti belső logikáját, mihelyt a színpadra helyezzük át.

Vagy vegyünk egy másik példát.

A Sztanyiszlavszkij-Nyemirovics-Dancsenko Zenés Színház Lola cimü balettjének előadásában van egy részlet: a harcosok elesett bajtársuk testét hozzák a csatatérről, két oldalról a hóna alá nyúlnak; a halott két lába összeszorul és a színpadon csúszva félkört Ír le. Az életbéli jelenetet balettlépéssé változtatták, de adott esetben ez a körülmény egyáltalában nem sérti a'szemet; éppen ellenkezőleg, a mozgás plasztikussága a képnek nagy ünnepélyességet és költőiséget kölcsönöz: a balettkóp a testjáték nyelvén tárja fel a jelenet drámaiságát.

Most képzeljük el ugyanezt a játékképet egy dráma előadásán, és máris valóságos gúnyolódásnak érezzük, amely parodizálja a harctéri helyzet igazságát. Nagyjából ezt a benyomást gyakorolta ránk Bagration halálának jelenete a Vahtangov Színház Kutuzov tábornagy-előadásában.

Bagrat iont Szverdlin^^ játszotta. Játékának komolysága és egyszerűsége ellenére a leghatásosabb jelenetben valósággal katasztrofális volt, amit nyújtott, mert a nagyobb

47/ Vrubel, Mihail /1056-1910/ nagy orosz festő. Lermontov müveihez készített illusztrációi világhirüek.

4ö/ Szverdlin, Lev /az. 1901/ kiváló szovjet színész,előbb a Vahtangov Színház tagja volt,1943 óta a Majakovszkij Színházban játszik.- 45 -