Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Teátralitás és igazság

Az ilyen előadásban meglesz az igazság,de ne is keressük benne a teátrálitást. így hát hiátta adnám a könyvnek azt a elmets Teátrálitáa és igazság - paripát és remegő őzikét nem lehet ugyanabba a szekérbe fogni... A könyvnek egyszerűen és világosan azt a cimet kell adni: Teátrálitáa.

De amit egyesek élő víznek tartanak,mások félretolják, mint a méregpoharat.

Teátrálitáa! - húzódik gúnyos mosolyra az ajkuk. - Elég furcsa ezt a régimódi, botrányos szót hallani.

Mi lehet a szovjet színház számára károsabb, mint a teátrálitáa gyanús eszméi? Minden hamis benne,kezdve a zöld parókáktól egészen a szédítő lépcsőkig, Vagy uj elnevezéssel ismét a kihívó, káros formalizmust akarják visszahozni művészetünkbe? Miért áll a teátrálitás szó mellett az a sző is: igazság? Remélhetőleg a szembeállítás kedvéért, hogy egyszer s mindenkorra kiirtsuk a teátrálitást a szovjet szinház gyakorlatából. Akkor viszont helyesebb volna röviden és világosan ezt a elmet adni a könyvnek:Színpadi igazság.

A címben azonban mégis ez áll: Teátrálitás és igazság.

Kern akarjuk szétválasztani a vitatkozókat, de egyszerűen azt mondjuk az elsőknek: ne keressék ebben a könyvben a maguk teátrálitását, a második tábornak pádig: ne keressék benne a maguk igazságát - ezeknek a fogalmaknak az értelme agyáltalában nem az, mint amit ők felfedezni vélnek bennük.

Mi a teátrálitás? Túlságosan sok helytelen értelmezés függ össze ezzel a szóval, és nem vitatkozhatunk a teátrálitáaról, nem kárhoztathatjuk vagy védelmezhetjük, ha nem határozzuk meg pontosan a fogalom tartalmát.

A szovjet szinház él és fejlődik,változnak a szép kritériumai és az Ízlés normái, gyakorlatban teremtődik meg a szinpadi kifejezőkészség uj tipusa.Sok színházi ember tudatában azonban a teátrálitás formulája még mindig azt az értelmét őrzi, amelyet a hétköznapi szinház rég elmúlt idejében vagy az esztétizáló időszak későbbi éveiben akasztottak rá.- 36 -