Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

Teátralitás és igazság

TEATRALITÁS és igazság

Teátrálitás - az a szó állandóan megkavarja az emberek agyát a ezinházi szakmában, minthogy a meghatározás értelme valóban elég homályos.

Ha megkérdezzük, melyik az a szó, amelyik a színész számára egyszerre a legvonzóbb és a legbántóbb is,azt a választ kapjuk teátrálitás.

Mondjuk azt a színésznek: "Maga nagyon teátrálisan játszik" - és nem fogja tudni, hogy dicsérjUk-e fényes játékáért vagy megrójuk hamis hangvétele miatt.

Csak ki kell ejteni ezt a szót: "teátrálitás" máris magasba csapnak a szenvedélyek ás két merőben ellentétes álláspont alakul ki.- Mire valók a könyvek,a cikkek és az előadások? - kiált fel az egyik tábor. - Teátrálisan játszani, hát nem mondtunk meg ezzel mindent?! Suhogó köpeny, csillogó kard, heves mozdulatok, elegáns testtartás,emelkedott beszéd vagy ha úgy tetszik, púderezett pofa, vörös orr, festői bugyogó, gigantikus klistélyek, kirobbanó kacaj és pálcailtések zivatara. Egyszóval: teátrálitás!

Harsogóbb azinek a díszletekben, harsogó zene a zenekarban és, ami a legfontosabb: merészebb Játék! Hadd lássa mindenki, hogy a színész alakit, alakoskodik, és ne várjanak tőle igazságot. Az igazság más előadásban lesz, ahol három falat építenek fel és odaképzelik a negyediket, ahol zakóba vagy magas galléru ruhába öltözködnek,kimért léptekkel járnak, meggondoltan beszélnek, a teát ugyanúgy kavsrgatják csészéjükben, mint az életben és minden mondat előtt megköszörülik a torkukat...- 35 -