Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

A színház költészete

nek számára idegen az érzések éa a mindennapi élet közvetlensége, az élethü pedig a mindennapi téma határai közé szorítva, elvesztette társadalmi pátoszát éa méreteit.

Az eszmei és az emocionális elem elkülönített létezése, a heroikus éa a mindennapi elválasztása nem az illető színpadi iskola hibája, hanem történelmileg kialakult alkotási rendszer, amelyben a racionális felülkerekedik a művészin, az emocionális pedig csak eszköz, hogy kifejezzék az emberi élet közvetlen gyakorlatát.

Most idézzük emlékezetünkbe azokat a színházi benyomásokat, amelyek a legutóbbi idényben annyira megragadtak bennünket. IljlaszkiJ10^, Policejmako11^, Pasennaja12^ Játékának fő ereje nem éppenséggel a megdöbbentő emberiességben, a hős lelkének mélyébe való lehatolás és a szerep eszmei méreteinek értelmezése egységében rejlett-e? Talán megrendülésünk ugyanolyan teljes lehetett volna-e, ha az ember mögött nem láttuk volna meg az általa kifejezett társadalmi eszmét, vagy ha a hős által tükrözött eszmét anélkül az érzés nélkül fogadhattuk volna be, hogy ez az eszme teszi a hős életének értelmét és pátoszét?

Az előadásokon szerzett élményünk világos választ ad erre a kérdésre.

Milyen okok szülték & szovjet színészi iskolának ezeket a magasrendü erényeit, az eszmeinek és az emberinek ezt a művészi szintézisét?

+

10/ Iljinsekij, Igor /sz. 1901/ kiváló szovjet színész, a Szovjetunió népművésze. Pőleg komikus szerepekben tűnt ki sajátosan groteszk játákmodórával.

11/ Policejmako, Ivan /sz. 1910/ szovjet színész. Klasszikus és mai darabokban egyaránt otthonos.

12/ Paaennaja, Vera /sz. 1887/ nagy szovjet színésznő, a Szovjetunió népművésze. Pőleg klasszikus szerepekben alkotott nagyot, de az uj szovjet drámák diadalravitelében is jelentős szerepet játszott. Ő alakította először Trenyov L.1ubov Jarovaia c.drámájának címszerepét.- 13 -