Bojadzsijev, Grigorij: A színház költészete - Korszerű színház 49-50. (Budapest, 1963)

A színház költészete

Természetas, hogy tekintetűnket a történelemre kell irányítanunk.

Az orosz színház a világkultúra jelenségeként a nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas fellendülésének időszakában született meg. A XIX. század nagy realista Íróinak munkásságában a dekabrista eszmék forradalmi-romantikus pátosza egyesült a kritikai leleplezés pátoszával és ez a két hatalmas társadalmi forrás örökre meghatározta az orosz színház fejlődésének országutját, a Scsepkin1^' és Mocoa- I0V14/ alapította orosz színpadi iskola leikévé vált.

Az orosz színművészet alapvető kezdeteiben egybeolvasztotta az életigazság bemutatásának követelményét a népi élet széleskörű megragadásával ée az emberrel való forró együttérzéssel.Így például az orosz színpadi realizmus megalapítója, Scsepkin, amikor arról a színészről beszélt, aki képes rá, hogy "az ábrázolni szándékolt személlyé váljék”, ne pedig csak "utánozza" bőmét, az ilyen színészt aszal az emberrel helyezte egy sorba, aki nem személyes érdekeinek és szenvedélyeinek él, hanem meg tudja magában érezni a társadalmi igazságot és a politikai érdeklődést. Amikor ezt az embert jellemezte, Scsepkin azt irts róla, hogy "a természet olyen lelket adott neki, amely együttérez minden azéppel, minden jóval; drágák számára az emberi árdekek.nem Idegen számára az emberek, a társadalmi ranglétra bármely fokán álljon is, megérzi az ember fájdalmát áa örömét, lángoló érzelemmel fogad mindent, mintha őt magát árintené minden, és ezért az egyszerű emberrel együtt sir és nevet",

így a színpadi igazság művészete, Scsepkinnek az az ismert követelése, hogy a színész "bújjék bele a szereplő bőrébe”, teljesen elválaszthatatlan volt attól a követel-13/ Scsepkin, Mihail /1780-1863/ nagy orosz színész, a színpadi reslizmu. úttörője Oroszországban.

14/ Mocsalov, Pavel /1800-1848/ nagy orosz klasszikus színész, a forradalmi romantikus színpadi irányzat képviselője.- 14 -