Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

~r~ Eszerint tehát, címre és rangra való tekintet nélkül, ná­lunk mindenki egyformán szívélyes fogadtatásban részesül, ás ez nagy mértékben országunk demokratikus szellemének javára szál. Mindazonáltal eközben nemcsak a kritikusok jönnek zavar­ba, akik lázasan tépik fel a műsorfüzetet, hogy megtudják, ki ez az ismeretlen Garrick, akit oly lármásan üdvözöltek; ször­nyű zavarba jön minden bizonnyal a sztár is, akinek sejtelme sincs, milyen csodálatos és a próbákon soha nem említett ese­mények is mehetnek végbe három méterrel a háta mögött, a szín­pad mélyében. Másfelől van olyan premierközönség, amelyet igazán csak becsülhetünk. Ha most azt mondom, hogy a vége felé járó évad nagyszámú bemutatója során én a legtöbbre egy olyan közönséget becsültem, amely nagyrészt köhögőkből állt, azt hiszik majd, hogy valami öncélú paradoxont kotyvasztok. Fedig ilyesmiről szó sincs. Ritkán hallottam színházban annyi köhögést, mint Tennes­see Williams A sárkánygyik éjszakája1'1' cimü uj müvének bemu­tatóján és bizonyos, hogy még sohasem hallottam ilyen jóindu­lata, odaadó, mélységes érdeklődéstől áthatott köhögéseket. A színházi köhögést általában rossz jelnek tartják, a nyugtalanság, az elégedetlenség legékesebb bizonyságát látják benne; éppen ugy.mint ahogy a közhit szerint a "halálos csend" a feszült figyelem záloga. A sárkánygyík éjszakája, amely teljes mértékben kiérde­melte a szezon legjobb amerikai darabját illető Kritikusok Di­ját, furcsa egy drámai konstrukció. Úgy látszik, mintha mű­helymunkáját előttünk, a színpadon végezné; ide-oda csapkod­__ darab (The Night of the Iguana) a spoletói ősbemutató után átdolgozva került színre New Yorkban, a főszere­pekben Hette Davis-szel és Margaret Leightonnal; a Mexikóban játszódó, szimbolikus értelmű darabot Wil­liams maga legjelentősebb müvének tartja. 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom