Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

tapogatózik a megfelelő kifejezés után, szemünk láttára keresi a kulcsot, amely a zárba illik, a gyufát, amellyel a sötétben világot gyújthat.

Aztán egyszerre csak a szó felfakad, a zár megnyilik, a gyufa meggyullad - és leszáll a kegyelem. Ez a folyamat nem egyetlen Ízben zajlik le, hanem nagyon sokszor; az egész darab egyetlen nagy tűz-viz-játék, amelyben a becsületes megtaláló jutalomban részesül.

Az első New York-i előadáson úgy tűnt, hogy a közönség bekapcsolódik a játékba, és köhögéssel ad jelt Williamsnek: mikor langyos, mikor forró és mikor hideg. A köhögés soha nem hangzott türelmetlennek; éberség, riadts&g és buzgó jóakarat keveredett benne rendkívül sajátos módon.

Ha a varázslat egy ideig tartósnak bizonyult, boldog

csend állt be. Ha úgy látszott, hogy az Írót tapogatózása hiá/

bavaló utakra sodorja, apró, figyelmeztető köhintések hallatszottak mindenünnen. Ha a meddő tapogatózás folytatódott, a köhintések-ugató köhögésbe csaptak át; és ha az iró visszatalált a "meleg" felé vezető útra, érzékelhető volt a decrescendo .

Úgy látszott, mintha a közönség különös, eddig soha nem látott módon használná tüdejét és hangszálait: vaWeuető kutya vagy barométer gyanánt, mintegy a szerző kitartó és befolyásos profaktoraként.

Talán mindezt csak képzelem, vagy a saját változó benyomásaim rajzába kényszerítem bele a történteket. De a darab valahogyan túlságosan kísérletinek látszott, semhogy nyilt'zinL tapsokra nyújtson alkalmat és ugyanakkor túlságosan teHt volt ahhoz, hogy kifütyüljék. Azt hiszem, a közönségnek ?.rnoí, hogy pontosan kifejezhesse viszonyát a színpadon latot tc.khoz, valami uj eszközre volt szüksége és ezt r g is .