Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

ház neu plasztik, hanem merő higany és a higany megéri a ráfordított magas kiadást?

Sokan sőha.itoznak

Sok ember hajlamos sóhajtozni azon, hogy a szinház nem ismer előzetes biztosítékokat, nem lehet úgy irányítani, mint valamiféle józan és értelmes üzletet, és nem lehet, rövid távra sem, pontos tervekkel szabályozni.

Valamennyi eleme túlságosan is bizonytalan. Vannak kéziratok, amelyek színpadon korántsem hatnak olyan jól, mint olvasva; temperamentumos színészek, akik felforgatják a próbák rendjét; idővel és hellyel kapcsolatos véletlenek; nem is beszélve azokról a különös felhőképződményekről Philadelphia fölött.

De meglehet, hogy éppen ez a bizonytalanság hozzátartozik a szinház természetében rejlő egészséghez. Éppen mert semmi sincs felszabdalva és megaszalva, éppen mert semmit nem lehet felszabdalni és megaszalni, semmit nem lehet egyszer s mindenkorra, a jelen állapotnak megfelelően, felcímkézve vagy kinyomtatva feltálalni, ezért marad hely minden előadáson, a matinékat is beleértve, az alkotás hirtelen elszabaduló csodája számára.

Ha a színházban semmit nem lehet teljes mértékben előre látni, ennek az az oka, hogy a színházban minden teljes mértékben emberhez kötött. Két ember áll a színpadon, igazából és egy kicsit tehetetlenül, úgy, ahogy néhány perccel előbb átjöttek egy szállodából. A színésznő náthás, a színész pedig, mivel jól aludt és úgy látta, hogy tükre felcsillant, mikor belenézett, tele van bizalommal: minden valószínűség szerint most fogja nyújtani minden idők legnagyobb alakítását.Az egyik oldalon a színésznő erőfeszítése,hogy felülkerekedjék a náthán

92