Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

KISIPARI TERMÉK

Igazán nem óhajtok a helyárak felemelésének reklámot csinálni, de muszáj elmondanom, milyen örömet szerzett egy broadwayi szinigazgató nemrégiben tett megállapitása (nem nevezem meg az illetőt, mert lehet, hogy nem örülne neki). "Miért ne kerülne a szinház többe? - csattant fel. - Végtére is kisipari áru egy gépi termelésen alapuló világban!"

Van egy s más ebben a megállapításban, amin elrágódhatunk, miközben siránkozunk az előadási költségeken, amelyek nem hajlandók csökkenni, és töprengünk, hogyan duzzasszuk fel a nézőszámot, amely nem hajlandó emelkedni. A hiba talán értékesítési eljárásainkban van. Talán azt próbáljuk megértetni az emberekkel, hogy mihelyt üzemünket jól megszerveztük, bérlistánkat racionalizáltuk és a jegyárakat arányba hoztuk a leszámítoló bankok által megszabott versenyképes szinttel, akkor a precíziós műszer pontosságával kínálhatjuk majd áruinkat egyenesen a futószalagról, szakasztott úgy, mint a hollywoodi televíziós stúdiók hada. A szinház is képes rá, hogy kevesebb pénzért többet nyújtson a fogyasztóknak.

De mi van akkor, ha mégsem? Mi van akkor - ez eretnekség és valószínűleg a máglyán végzem miatta -, ha ez nem is feladata? Ahelyett, hogy megnyugtatnánk a fogyasztókat: majd mi is megleljük a módját, hogy úgy gyártsuk a darabokat, mint megannyi tetszés szerint hajlítható plasztiktárgyat - nem járnánk-e jobban, ha inkább arról győznénk meg őket, hogy a szin-91