Kerr, Walter: Színház Amerikában - Korszerű színház 47-48. (Budapest, 1963)

II. Hétköznapok és gondok az amerikai színházban

vasnak fel, hogy az estét bátran nevezhetjük "drámán kívülinek", akkor sugározva jelentjük kis "De ragyogó színészek!", és rábeszéljük barátainkat is, hogy nézzék aeg őket, egyszerűen azárt, mert ragyogó színészek.

De kerüljenek csak bele ezek a színészek vagy bármely, egyenrangú müvésztársuk egy olyan műalkotásba, amely felismerhetően drámának szánódott, máris borzasztóan nehéz felfedezni, hogy milyen ragyogóak; nem tudjuk levenni szemünket a keretről, amely, meglehet, valóban nem tökéletes.

Garrickot látni...

Pedig ez nem mindig volt igy. Négy-öt elsőrangú színműtől eltekintve az egész XVIII. századi angol színház a szinészi játékból élt - mégpedig, amint megbízható forrásokból tudjuk, egészen jól.

Az emberek valójában nem azért mentek el a színházba, hogy az uj Colman-darabot^^ lássák; azért mentek el, mert Garrick játszott benne, és ha nem volt uj Colman-darab, senki nem törődött vele, ami önmagában, meglehet, a jó ízlés jele volt; Garrickot akkor is megnézhették, mondjuk, a III, Richardban.

A színház általában abból tartotta fenn magát, hogy néhány vonzó színész különlegessé tudta varázsolni a gyenge uj drámákat és tökéletesen adta vissza a nagy régieket.

^George Colman (1732-1791*-) angol drámairó, a XVIII. századi angol színházak legtermékenyebb szállítója; leghíresebb müve a Tom Jonest feldolgozó Féltékeny fa 1-,-ség (The Jealous Wife. 17(?0^# Éveken át igazgatta a Cuvent Gardent és a Haymarket Theatre-t. Fia, az ifjabb George is termékeny drámairó volt.

103