Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
először a Neuu. üi Színház színpadán - katarzisba torkollhatott volna. De bizonyos, hogy még majd visszatérünk rá. Nagy, maradandó élő Shakespeare-előadás a cseh színpadon még nincs, jóllehet Shakespeare már majdnem két évtizede a legtöbbet játszott szerző. És nem is lesz ilyen előadásunk, ha Shakespeare-t továbbra is másodlagos okok miatt fogjuk játszani, amilyen például a szereplők megfelelő öszszeállitása, a repertoár "kiegyensúlyozásának" szükségessége, vagy az akkumulációs százalék biztosítása, avagy az az indok, hogy a szinészek nagy feladatot is kapjanak a színpadi viták sorozata után. így gazdálkodni ezzel az egyedülálló értékkel egyenesen bűn és mint túlkapást büntetni kellene. Shakespeare szocialista előadásmódja azonban nem születik meg akkor sem, ha alkotásainak a mával történő egyesítését bár jószándéku, de külsőséges aktualizálással akarják elérni. Volt olyan Rómeó és Julia-bemutatónk. amelyet az a vágy hivott életre, hogy a fiatal embereket a színpadról intsük az elhamarkodott házasságoktól. A szinpad nem a veronai szerelmesek szerelmét igyekezett kifejezni, hanem kiszolgáltatta azt a nézők Ítéletének; a befejező részben teljesen Kohout Taláros urának szellemében fordult a közönséghez: "önökön a sor, hogy megítéljék, ki mennyire bűnös abban, hogy a dolog ilyen balul ütött ki..." Hasonló célból persze jobb, ha az Ilyen nagy szerelem cirnü színjátékot játsszák és Shakespeare-t békén hagyják, ő csakis - és éppen a meggondolatlan házasságok és házassági válságok idején - egyetlen esetben való a színpadra: ha müvén keresztül a rendező és a szinészek képesek a szerelmet mint nagy pozitiv emberi és társadalmi erőt ábrázolni, amely leküzdl a halált, az emberi viszályokat és amelynek hatására mindenki megtalálja a maga igazi emberségét. Mert hiszen Shakespeare-re a mai színpadon azért van szükségünk, hogy képesek legyünk kifejezni ezt az erőt, megismerni és kifejezni az ember nagyságát.- 98 -