Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

először a Neuu. üi Színház színpadán - katarzisba torkollha­tott volna. De bizonyos, hogy még majd visszatérünk rá. Nagy, maradandó élő Shakespeare-előadás a cseh színpa­don még nincs, jóllehet Shakespeare már majdnem két évtize­de a legtöbbet játszott szerző. És nem is lesz ilyen elő­adásunk, ha Shakespeare-t továbbra is másodlagos okok miatt fogjuk játszani, amilyen például a szereplők megfelelő ösz­­szeállitása, a repertoár "kiegyensúlyozásának" szükségessé­ge, vagy az akkumulációs százalék biztosítása, avagy az az indok, hogy a szinészek nagy feladatot is kapjanak a szín­padi viták sorozata után. így gazdálkodni ezzel az egyedül­álló értékkel egyenesen bűn és mint túlkapást büntetni kel­lene. Shakespeare szocialista előadásmódja azonban nem szü­letik meg akkor sem, ha alkotásainak a mával történő egye­sítését bár jószándéku, de külsőséges aktualizálással akar­ják elérni. Volt olyan Rómeó és Julia-bemutatónk. amelyet az a vágy hivott életre, hogy a fiatal embereket a színpad­ról intsük az elhamarkodott házasságoktól. A szinpad nem a veronai szerelmesek szerelmét igyekezett kifejezni, hanem kiszolgáltatta azt a nézők Ítéletének; a befejező részben teljesen Kohout Taláros urának szellemében fordult a kö­zönséghez: "önökön a sor, hogy megítéljék, ki mennyire bű­nös abban, hogy a dolog ilyen balul ütött ki..." Hasonló célból persze jobb, ha az Ilyen nagy szerelem cirnü színjá­tékot játsszák és Shakespeare-t békén hagyják, ő csakis - és éppen a meggondolatlan házasságok és házassági válságok idején - egyetlen esetben való a színpadra: ha müvén ke­resztül a rendező és a szinészek képesek a szerelmet mint nagy pozitiv emberi és társadalmi erőt ábrázolni, amely le­­küzdl a halált, az emberi viszályokat és amelynek hatására mindenki megtalálja a maga igazi emberségét. Mert hiszen Shakespeare-re a mai színpadon azért van szükségünk, hogy képesek legyünk kifejezni ezt az erőt, megismerni és kife­jezni az ember nagyságát.- 98 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom