Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

kedik az életbe vetett hit: lásd az Oreszteiát, lásd a Rómeó és Júliát. És ha az ilyen müvekben nincs is megtisztulás, de efelé tart az a nagyság, amellyel a költő ábrázolni tudta az embert - pusztuljon bár el az istenek akaratából mint Oidipusz, vagy a saját hibájából, mint Macbeth. Erre az erőre és nagyságra van szüksége a mai színháznak. S e müvekben mindez egyenesen kínálkozik számára.

A győzelmes szocializmus szinpada azonban néha éppen az ellenkező utat követi. A görög dráma az uj szinpad számára egyelőre még mindig halott. Néhány szórványos kísérleti bemutató anélkül múlt el, hogy a szerzőkben, a színészekben és a közönségben mélyebb nyomokat hagyott volna, és uj kísérlettel évek óta nem jelentkeznek. Ennek bizonyos objektiv akadályai vannak: ilyen a mai konvencionális színpadi térség, amelyből a görög tragédia szükségképp csak deformálódva kerülhet ki. Egy másik akadály az, hogy az antik művészet színpadainkon csekély hagyománnyal rendelkezik: csak a század végén kezdtünk hozzá megismertetéséhez és napjainkban sem él eléggé színpadunkon. A legjelentősebb előadás - Hilar Oidipusz királya - a korhoz inkább Freud és az "oidipusz! komplexus" révén kapcsolódott, semmint a társadalmi értelmezés közvetítésével. A felszabadulás után volt ugyan egy Oresztela a Nemzeti Színházban és egy Elektra a Vinohradyn, de Aiszkhülosz és a többiek szocialista szellemű előadásaira máig is hiába várunk - mégpedig nemcsak nálunk, hanem a szocialista világban másutt is. És mégis, a Faluszinház látszólag extrém Szophoklész-kisérlete is megmutatta, hogy társadalmunkban megvan a vágy a nagyság •megértésére: az Antigonét egy hegyi faluban játszották, egy vendéglői "szinpad" öt négyzetméterén; az emberek télikabátban, összepréselődve ültek a teremben, először láttak ilyesmit, távolról sem értették teljesen, de a szinpad és a nézőtér között szikrázott a feszültség; az erőteljes drámai költemény harmadfél ezer év távlatából, egy régóta halott társadalomból érkezve sokszorta nyomatékosabban kap- 95 -