Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

Ma újra ez a klima az, ami fontos számunkra. A szocialista drámairodalom születőben van - a szocialista dráma korszaka azonban ezideig távolról sem kezdődött meg. Még mindig a vetés időszakában vagyunk - ki merné megjósolni, mennyire vagyunk az aratástól? Egyre sürgetőbben és türelmetlenebbül merül fel persze a kérdés: sokáig fogunk-e még várni a nagy szocialista drámára? A felelet kézenfekvő: ha várni fogunk, akkor sokáig! Ez a feladat ugyanis nemcsak az Írók vállán nyugszik, hanem - és a színházban fokozottabban, mint bármely más művészetben - sok további tényező együttműködésén. A koordinált, egyesitett együttműködést, amelynek alappólusait a színpad és a nézőtér jelenti, csak a "termékeny éghajlat", a megfelelő atmoszféra teremtheti meg.

A hatvanas évek elején az Íróknak nincs miért siránkozniuk. Hacsak nem amiatt, hogy szinte minden, csak egy kicsit is tisztesebb darabot úgyszólván tárt karokkal fogadnak! A szerzőknek nem kell betörniük a színház kapuit, mert a színházak maguk keresik a szerzőket. Hívják őket a színpadra. Az ismertebb Íróknak nem egyszer egyenesen a gépéből veszik ki a szöveget. Drámák Írására kérik fel a többi irodalmi műfaj képviselőit. Ráadásul a mai drámairodalomnak a nézőtéren is tisztes hitele van; mikor fordult elő nálunk utoljára, hogy a mai cseh dráma felújításainak száma messze túlhaladja mind a klasszikus reprizekét, mind a külföldi bemutatókét, amint ezt az Augusztusi vasárnap, a Mesébe illik.az Ilyen nagy szerelem, az Éjféli mise sikerei bizonyítják? A Nemzeti Színház fennállása óta nem adtak még cseh prózai vígjátékot megszakítás nélküli százötvenszer - Hrubin darabja megtörte ezt a hagyományt. Lényegesen megnőtt az utóbbi évek során az eredeti müvek műsorbeli számaránya is.

V

53/ Blažek drámája.- 90 -