Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

Ez az arány persze továbbra is csak részarány marad; az eredeti müvek hányadosa, része, mégpedig kisebbik része a műsornak. A fölény továbbra is a klasszikus és külföldi daraboké. Nélkülük egyetlen szinház sem tud meglenni; annyi ereje még nincs az uj drámairodalomnak, hogy ezek részarányát csökkentené vagy teljesen megszüntetné. A régi és átdolgozott müvek egyelőre túlsúlyban vannak. Tanúi voltunk már két szélsőségnek.az egyiket a Nemzeti Szinház képviselte az ötvenes évek első felében, amikor feladta az uj drámáért vivott harcot és elhatározta, hogy a klasszikusok karjai között várja ki a nagy drámairó megszületését. Ennek csakis egyetlen következménye lehetett - s be is következett: a szinház, dicső hagyományai ellenére, elveszítette vezető helyét, művészei pedig a kapcsolatot a korabeli élettel. Láttunk azonban példát az ellenkező szélsőségre is. Amikor E. F. Burian kizárólag eredeti drámákat mutatott be, műsorát csakis újdonságokból állitotta össze. Ezzel önmagának ártott, mert az uj daraboknak nem volt a színházon belül mivel versenyre kelniük és a színészek sem tudták az uj dráma szolgálatába állítani a nagy klasszikusokon és a legjobb korabeli alkotásokon tökéletesedett művészetüket. Az adott helyzetben az uj drámairodalom nem tudja megállni a helyét versengés nélkül. Sőt: egyenesen kívánja a versenyt.

Azonban miféle versengésbe lép be az uj alkotás? Szövetségeseket nyer-e vagy akadályokat támaszt vele szemben a dramaturgia? - A repertoár több, mint egyszerűen a darabok összessége. A repertoár koncepciót jelent. Tükrözi a szinház célját, útját, értelmét. Ha ma a színházművészet fő feladata, hogy kialakítsa a szocialista kultúrát és ha a fő csatamező, ahol ez a harc eldől, az eredeti drámairodalom - úgy a dramaturgiát csak egy szándék vezetheti; gondoskodnia kell róla, hogy a műsor összetétele ezt a célt támogassa. Annak a színháznak a dramaturgiája, amely a maga történelmi feladatát komolyan veszi, természetesen olyan- 91 -