Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

5. A REPERTOÁR KONCEPCIÓJA

Egyetlen nagy színházi korszak sem született készletekből. Konzervekből és kölcsönökből a hanyatló korok élnek. A felemelkedés korszakai mindenekelőtt saját erőinkből táplálkoznak - nagyságuk az uj megalkotásában van. Aiszkhülosz épp úgy, mint Shakespeare, Lope de Vega épp úgy, mint Molière, korunk Íróival versengve alkották az időszerű darabokat és az u.i darabok versenyéből született az az egység, amelyet ma egy adott szinházi korszaknak nevezünk. Értékükből egyáltalán nem von le, hogy néha régi témákat Írtak át; az örökölt vagy kölcsönvett anyagokból uj értékek, egyedülálló remekek születtek.

Ugyanígy egyetlen nagy szinházi kor sem keletkezett a semmiből. Mindig nagy társadalmi és kulturális hátország állt mögötte. Előkészítése az egész társadalomnak - vagy ama részének erőfeszítésével történt, amely alkalmas volt megteremtésére, mert a holnap erőiből táplálkozott. Ma úgy tűnhet, hogy egy-egy olyan hatalmas csúcs, amilyen Aiszkhülosz vagy Shakespeare, hirtelen egyenesen a semmiből emelkedik a magasba, sikságoktól,vagy legfeljebb enyhe dombocskáktól övezve. Ez optikai csalódás: a valóságban e nevek annak a hegyvonulatnak legmagasabb pontjai, amely fokozatosan - hullámokban - emelkedett a csúcsok felé. Tekintetünket egyébként joggal vonzzák, hisz a megelőző fejlődés szintézisét képviselik - az összességét valaminek, ami sokáig érlelődött a társadalom méhében, ami kitartóan készülődött versengés és konfliktusok közepette, és csak azért érhetett be, mert ott és akkor alkalmas kiima, megfelelő légkör kínálkozott számára.- 89 -