Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
Hasonló programban megegyeznének a szocialista színháznak, drámának és szlnmüvészetnek összes eddigi úttörői is, akiknek számára ez az eszmény nem egyszer inkább csak vágy maradt, hiszen nem állt rendelkezésükre az anyag, amelyből meg lehetett volna valósítani. Maga Honzl is csak a forradalom utáni uj feltételek között és a klasszikus darabokban valósította meg: a Húszban, a Marisában, a Kispolgárokban. E. ř. Burian sem szűnt meg soha küzdeni ezért az eszményért; az "élethős" utolsó napjaiig vágya maradt. Legközelebb állt az eszményhez Brecht, mindenek előtt a Kaukázusi krétakörben : diadalra vitte Visnyevszkij, harcolt érte Leonov - és velük a színészek, akik megértették, hogy ebben rejlik az uj színészi stilus, a szocialista korszak stílusának kezdete is. Ennek az aktivitásnak van egy különös jegye: tudatosan irányított aktivitás ez. Nem az egyes színész szubjektív akarata, hanem a materiális élet megismert törvényszerűségei irányítják. Az 1961 januárjában tartott színészi aktíván a színészek sora fogalmazta meg teljes pontossággal a feladatot. A polgári időszak pszichologikus realizmusának szinmüvészete a színészi alak törvényszerűségét az egyéniségen belül, a lélektani folyamatok törvényszerűségében kereste. A drámai anyag, amely e munkájának és egész kutatásának alapja volt, többnyire nem engedett meg más eljárást. A Vojan-nemzetség nagy színészének szükségszerűen le kellett hatolnia az ellenőrizhetetlen területekig, ahol az alak egységének egyedüli kötőanyaga az intuíció és az élmény. A nagy színészi egyéniség mérték volt önmaga számára - s Vojan individualizmusa végül az elszigeteltséghez vezetett, a polgári világ végül lenézte őt. Az ő esetében minden véletlen egy irányba terelődött, átszűrve a zseniális színészi egyéniség közvetítő közegén. De a művészet benne nem törvényt teremtett, hanem kivételt. Ez a gondolkodó színművészet összeütközik az ellentétes póluson levő pszichologikus felfogással, amely az elemiségre, a közvet81
