Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

len sugalma. va, a véletlenre összpontosul. És ezzel fordul szembe a mai színművészet, s ezt a szocialista társadalom alapvető törekvésével összhangban teszi. Itt és ott is "a természet birtokbavételéért", tudatos irányításáért folyó harcról van szó, arról, amit azelőtt véletlennek neveztek. /Lukavsky./ Ez szép megfogalmazás, amelyet teljes mértékben a marxizmus szelleme hat át. Hozzá kell azonban tenni valamit. Nemcsak a tudatos irányítás tényéről van szó, amelyet a színházi területen nálunk elsőként Honzl követelt és amelyért életének nagyobb részében Sztanyiszlavszkij is harcolt; rendszerének lényege nem más, mint a tudattalan alárendelése a tudatosnak. Egyúttal szó van arról is, aminek a természetet és a véletlent tudatosan alárendelik. Más szavakkal: milyen kapcsolatban van ez a "tudatos alárendelés" - a szocializmussal? A kérdést egyetlen módon lehet megválaszolni: aktiv szocialista állampolgári öntudattal. Ez mint alapvető követelmény a művészek szájából hangzott el és megadta a szinészi tanácskozás étoszát és pátoszát: "Az állampolgár első erénye, hogy hivatásának eszközeit kezében tartsa. Vagyis: elsajátítani a technikát és a színművészet törvényeit; biztosan tájékozódni a mesterségben, hogy egyáltalán létrejöhessen a művészet.

Fennmarad a kérdés: milyen kapcsolatban van a gesztusok takarékossága és a művészi mértéktartás tendenciája a szocialista színház céljaival?

Ellentmondásba kerül e célokkal ott, ahol az "understatement", az "életigazság mértéke alá" szállított játék jut érvényre, összhangban van velük ott, ahol Honzl "tárgyilagos pátoszának" követelménye valósul meg.

A szocialista színház fejlődési folyamatában kristályosodik ki a "célszerű cselekvés" normája. E jelszó, mint a konfliktusnélküliség, az elmélyült ábrázolást megkerülő

51/ A Radovan Lukavskytól, Viliam Záborskytól és Mikuláš Hrubintól származó idézetek az 1961-es szinészaktiván elhangzott hozzászólásokból valók.- 82