Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

már eleve nem hisz semmiben és senkiben. Nem hisz a nagy gondolatokban, nincsenek ideáljai, nem bizza magát a megváltókra, akikből eddig mindig csalók vagy pipogya emberek váltak; már eleve nincs Ínyére semmi, ami átlépi szubjektív szkepszisének határait. Elfojtja tehát érzelmeit, óvatosan tárja ki gondolatait, nem akarja kiszolgáltatni azt, amit a maga meghasonlottságának falai mögött mint legszemélyesebb vagyonát gondosan védelmez. Fáradt és csalódott. A szabadság frázissá vált, az emberi kapcsolatokon az utilitarizmus uralkodik, eltűnik a lendület, a szenvedély elfáradt és átváltozott neurózissá. Ami normális és egyszerű, az a mai ember számára gyanús vagy unalmas. Ami egészséges, számára már nem tűnik normálisnak. A szinház már nem gyújthat lángra és nem hívhat harcba az uj világért: a modern ember az ilyen hívásra mit sem ad, tehát a néző és a színész sem. "Hidegek vagyunk, tele szkepszissel, rezerváltak..." Mi marad hátra? "Az igazság mértéke alá szállítva játszani." Vallani,tanúskodni. Az "aussage" - a vallomás - e színészet módszere és célja. A játék tartózkodó, a szükséges közlés minimumára redukált, lefojtott. Gyanús minden nekifeszülés, minden gondolati vagy érzelmi, '"ónusbeli vagy gesztusbeli pátosz.

Ebben a színházban már egyszerűen lehetetlen, hogy az újkori Rómeó azt mondja az újkori Júliának: "Szeretlek". De már Rómeó maga sem létezhet a modern korban: a szerelem szexuális folyamat és a mai rezervált szerető vallomását leginkább a foga között mondja el, közben nyilván cigarettát szí, kinéz az ablakon és "valami másról" beszél. A gondolatok, érzelmek, mér amennyire egyáltalán léteznek, a nézőhöz szinte falon át jutnak el, lefojtva és letompitva.

A költőien megformált mondat, amelynek pátosza, feszültsége és alakja van, ezen a színpadon elképzelhetetlen; a lehető legköznapibb nyelven kell beszélni. Ez a színpad inkább elviseli a legdurvább slangét, mint a verses költői stilizálást. A gesztus is összezsugorodott; szinészi gesz- 75 -