Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
tus tulajdonképpen nincs is. A további fokon a színpad absztrakttá válik; a lehető legnagyobb teret adja a "tiszta vallomásnak." Az "understatement" a szinházi absztrakció atyja. Mindkettő a tartózkodás és a szkepszis terméke. S az absztrakció felszámolja a mimikát is. Az emberben az a benyomás támad, hogy a modern drámairó elhatározta: megöli a színészt, vele egyetértésben. Melchinger retteg ettől a színészettől. "Frigidairestilusnak" nevezi, és szót emel azért, hogy a színháznak visszaadják alapvető elemeit: a daraboknak a cselekményt, a feszültséget és a szerelmet, a színésznek a szenvedélyt, a játék örömét, a színházat. Ezek nélkül - mondja - a színház elpusztul. Nem kiált a pusztába: mindenütt, ahol a kapitalista világban a szinház uj társadalmi hatóerővé akar lenni, ezzel a tendenciával kell megvívnia, és szükségszerűen konfliktusba kerül e tendencia táptalajával - a polgári színházzal is. A legkifejezőbb példa e téren Jean Vilar, aki más irányba fordult, mint a többiek közül oly sokan. Hiszen az újjászületés csak akkor lehetséges, ha a szinház szakit a haldokló társadalommal és annak vezető osztályával. Vilar uj színházra törekszik. Kivonult a zárt színházból, ahol a kapitalizmusban csak gazdagok számára lehet játszani és uj szinházat szervez — "általánosan hozzáférhető", nagy térségekben mozgó színházat, ahol lehetőség van olcsó helyárakra. Bevezette a nézőtérre a népet. Persze eközben fokozatosan istenhozzádot kellett mondania a többi színpadon uralkodó dramaturgiai és színészi stílusnak. Mindenekelőtt a nagy klasszikusokat játssza, az eleven aktivitástól pezsgő müveket, amelyek képesek a tömeg egyesítésére. A színpadot szabaddá tette a színész számára. A segédeszközökkel igen takarékosan és tárgyilagosan dolgozik: megújította a színészi szó és gesztus dicsőségét; Vilarnál a színpadról újra zeng és énekel a beszéd. S az újonnan meghódított közönség megszabja eszmei fejlődését is. Ez a folyamat - nagy- 76 -