Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
Felteszem azonban a kérdést: milyen lényeges ponton különbözik ez az erőfeszítés attól a törekvéstől, amely a színpadi alak megalkotásánál az előző korszak legkifejezőbb képviselőit, az utóbbi évtizedek nagy színészeit vezette? Ezt a kérdést rendszerint úgy kerülik meg, hogy utalnak bizonyos pausálszerü, általános szinészi kifejezésmódra,amely tegnap vagy még ma délelőtt uralkodott. Ködösítéssel persze nem lehet vitát vezetni. A tegnap tipikus kifejezésmódjának mi nem azt tartjuk, amit az eklektikusok és az átlagmüvészek csoportjai müveitek, hanem olyan reprezentativ jelenségeknél állunk meg, akik valóban a legkifejezőbben testesítették meg korunk törekvéseit, akik művészetében e század során észrevehetően szintézisre jutottak azok az emberábrázolási törekvések, amelyek a cseh szinpad különböző szakaszait jellemezték. És kérdezem, vajon reájuk és éppen reájuk, nem vonatkozott-e fokozott mértékben az idézett megállapítás, mely szerint "merészen és nagyvonalúan közelítettek az alak magjához, életének központi idegéhez és drámai tendenciáihoz?" Felmerül bennem Vydra mint Jegor Bulicsov vagy Arnesson püspök a Trónkövetelőkből. Ugyan hol volt itt a "terebélyes arcképfestés", a vonzódás a "detailokkal való pazarláshoz"? Vydra Jirásektól megirt Ivan viziembere bizonyára alkalmat nyújthatott volna a részletező rajzolásra. De hát egyáltalán mennyi gesztust használt Vydra, a detailok milyen sokaságával dolgozott? Csupán egynóhánnyal; és pontosan átgondoltan válogatott. Mindmáig látom őt, amint a Vodorost Smolekjeként hosszú perceken keresztül mozdulatlanul áll a függöny előtt és az egész idő alatt csak egyetlenegy gesztust tesz: végigfuttatja ujjait brácsája húrjain, hogy machai módon hasonlítsa össze az emberi életet a hangszer hangjával: most szél - és hol van most? Hiszen éppen Vydrára volt legfőképpen jellemző,mennyire képes egyetlen robusztus és vad fogással megragadni az alakot, "kivenni a magvát", és nagy erővel összesüriteni, hogy kifejezze- 71 -i
