Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

a lényeget. S ha azt olvasom, mit jegyzett fel Vodák Volánról vagy hogyan foglalta össze Černý Kvapilova művészetét, semmiképpen sem jutok arra a konklúzióra, hogy a modern cseh színészet e nagy alakjai terebélyes leírásban tetszelegtek és rábízták magukat a saját színészi tehetségük ösztönösségére. Éppen ellenkezőleg, e feljegyzések hatalmas gondolatbeli munkáról, részletes előkészítésről, az élet és az Irodalom alapos tanulmányozásáról győznek meg. A kortársak tanúbizonyságai a szerepek leírásával, a levelezéssel, a naplókkal egyezően bizonyítják ezt. A kortársak kiemelik, hogy e művészek Hamletjei és Ophéliái, Borkmannéi és Tenger asszonyai, Tyetyerevjei és Másái mögött az

energikus eszmei munka mélysége rejlett, amely a színpadon nem a detailok gondolat nélküli halmozásában, hanem ellenkezőleg, átgondolt és takarékos kiválasztásukban nyilvánult meg. A bizonyitékok "a gondolatra való szenvedélyes koncentrálásról, a tisztaságért és az eljárások kifejező voltáért vivott harcról, a maximumnak a minimális eszközökkel való elérésére irányuló erőfeszítésről", vagyis ugyanazokról a vonásokról beszélnek, amelyek az 1960-as és további évek modern szinészi megnyilatkozását jellemzik.

Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy e téren nincs semmiféle változás. Csak annyit akarok mondani, hogy valamely kultura nagyságát emlékeinek intenzitásával is mérik és hogy az, amit ma a "színművészet átalakulásának" neveznek, nem a mától kelteződik, hanem folyamatos és hivatkozhat arra az erőfeszítésre, amely a cseh színpadon már létezett. Ha ezt a folyamatosságot látjuk és elismerjük, az nem jelenti, hogy behunyjuk szemünket az uj vonások előtt, hanem azt, hogy ami újszerűén jelentkezik, a fejlődésen belül a megfelelő helyre soroljuk be. A mai színművészet olyan időszakon megy át, amikor egyes vonások feltűnően előtérbe lépnek és uj elemek jelentkeznek. Közülük egész sorra alkalmazhatjuk azt a jellemzést, amelyet Grossmann használt: takarékosságra, feltünésmentes kifeje- 72 -