Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

A szöveö mozgásba hozza az ember gondolatait és fantáziáját s az elhangzó szöveg csupán részecskéje annak az összbenyomásnak, amelyet a színésznek kell kialakítania. A lényeg az, hogy az alak belsejét feltáró színész képes legyen végleges formában megteremteni azt, amit a szerző csupán megjelölt. A tulajdonképpeni értelem a szavak mögött van, az alakok közötti térben, abban, amit a színész olyankor fejez ki, amikor "nem játszik." Mégpedig nemcsak egyedül: az eredmény a többiek, az együttes azonos játékstílusától függ.

A részletet más részlettel világítjuk meg, az alakot egy másik alakkal, az egésznek reális értelme és egyszersmind metaforikus jelentése is van.

Csehov az uj drámalrási és színészi módszer felfedezője. E módszer segítségével le tudott szállni a lélektani folyamatok és állapotok olyan mélységébe, ahová előtte soha senki nem jutott el.Olyan feladatokat adott a színészeknek, amelyeket előtte soha nem oldottak meg. Csehowal és a csehovi színészettel a színpadi eszközök olyan rafináltságig finomodtak, amilyet őelőtte nem ismert az európai színház. Egyúttal azonban elvész a színpadról a cselekvés. Az orosz drámairó azt a világot ábrázolta, amely természetesen mér nem volt képes a cselekvésre - Csehov ebben is a maga korának és osztályának fia. Ezt a kötöttséget a költői álom szárnyalásával küzdötte le. De alapjában érvényes eredeti megállapításunk: az ember bensőjébe való leszállást itt a drámai aktivitás elfojtása kiséri.

Minél bonyolultabban jelentkezik a szinész-pszichológus elé állított alak, annál kevésbé képes a cselekvésre. Alátámaszthatjuk ezt ellenbizonyitékokkal is: ha olyan emberek között, akik életüket tétlenségben vagy értelmetlen tevékenységben töltik, megjelenik egy olyan ember, akinek világos célja van és annak szellemében cselekszik, a többiekhez viszonyítva egyszeriben sivárnak, túlzottan egyszerűnek, sematikusnak tűnik. Neki ugyanis nincs - sorok- 66 -