Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
Időközben kifejlődött a technika is és lehetővé tette, hogy a színpadon kialakítsák az élet valószerüségének maximális illúzióját. S erre törekszik a szinész is. Jelszavává a természetesség válik. Megszületik az a színészi stilus, amely, teljes összhangban ezzel a színházzal, megtagadja önmagát, s arra vágyik, hogy feladhassa játék voltát és életté változzék át. Ezt az életet legelőször is meg kell ismerni. A szinész tanulmányozza, vizsgálja az embert, élettémákat és tipusokat választ, detailokat gyűjt. A szinpad először a külső elemeket adja vissza: megszületik a leíró műfaj színészete, amelynek hatása életképeiben rejlik és a valóság részleteinek halmozásával kezdi. Sumbalka: Fialová: Fiala: Sumbalka: Fiala: /ökölbe szorítja kezét/ /Fialához, haragra lobbanva/ Ahogy mondom, öreg, ezt nem hagyhatod annyiban! Cigánynak csúfolta a gyerekeidet ! /dühösen/ Hol van, hadd tépjem szét! /Fialát megpillantva, gyorsan hozzáugrik, megragadja a vállánál és az előtérbe huzza/ /megijed/ Sumbalka: Fiala: Bláha: Fiala: Bláha: Sumbalka: /élesen/ Ide hallgasson, szabó, maga is volt Pisekben a hetivásáron - kártyázott ott az öregem vagy sem? /kárörvendve fogadja az alkalmat, hogy bemártsa Bláhát/ De mennyire, hogy kártyázott, asszonyság - játszott /kiabál és Bláhára mutat/ ott ezzel a Bláhával, s ez megkopasztotta őt, /ingerülten felugrik/ Micsoda? Még hogy én megkopasztottam? Maga hazug! /Sumbalkához/ Asszonyság, az úgy volt... a maga örege rábeszélt,hogy huszonegyezzek vele. Hát, hogy harag ne legyen belőle, hát leültem vele... /piszkálódva/ No látja, asszonyság! /ellöki őt/ Eredj innen! /tovább beszél/ És nyertem öt aranyat. /élesen/ Biztosan maga beszélte rá őt a kártyára és nem ö magát... Stroupežnický: Virtuskodóink- 60 -
