Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)
I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek
A szerző replikáról replikára vezeti a színészt: megjegyzésekben előírja a hanglejtést, a mozdulatokat, a mimikái kifejezést. A valósághoz való viszony külsőlegess a színész "élességet", "bosszúságot", "dühöt", "ijedtséget" játszik. E színész -se drámai - módszere a leírás. A valószerüséget a nyelvi, hanglejtésben, mimikái, mozdulatbeli részletek halmozásával éri el. A cselekedetek indokolását csak leírják, kivülről magyarázzák. A zárójelek előírják a színésznek,mit kell tennie - máshol pedig megjelölik, hogy mit tett. Az eltérés lehetetlen, mert az egész jelenet megbomlana - a színésznek észrevehetően kell a közönséggel közölnie, hogy Fiala "kárörvendve fogadja az alkalmat, hogy bemártsa Bláhát." Ez a dokumentarizmus, amelyet rendszerint naturalizmus néven emlegetnek,a fejlődés során haladó szerepet játszott. Közel hozta a színházat a valósághoz és felújította a színház társadalmi funkcióját, amelyet az már kezdett elveszíteni. A fejlődés során elmélyült és csiszolódott: a részletek halmozásától eljutott kiválogatásukig - azaz a naturalizmust a történelmi esztétika fogalmai szerint a realizmus tetőzte be. Amikor a színház és a valóság kapcsolata felujult és a színház foglalkozni kezdett az élettel, felmerült az ember mélyebb megismerésének szükségessége. A könnyen lerögzíthető külső tények után - az emberek bőrébe kellett bebújni, behatolni gondolkodásukba, érzelmeikbe és indulataikba. A leírástól és a körülírástól a szerzők a színészekkel együtt eljutnak az ember és a társadalom mélyebb valóságába. Felfedik benne az ellentmondásokat, konfliktusokat: az élet képei drámává változnak: a valóság dokumentumai az analizia anyagává. Létrejön, mai meghatározással, a lélektani realizmus szinmüvészete■ A színész elsősorban pszichológus, a lélektani folyamatok ismerője és kifejezője. Módszere a belső szemlélet. A színpadon a néző előtt analizálja az emberi bensőt, de nem hazugsággal, nem színleléssel. A szin- 61 -
