Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

mögött zajlik az élet. A szinház már nem szinház. A színház - élet, amely a néző előtt folyik, anélkül, hogy tudomásul venné jelenlétét; a néző pedig abba, amit a portálkereten át lát, nem avatkozik bele: csak nézi.

A görög néző nem szemlélt ; a szinész kitartóan kényszeritette, hogy önálló erőfeszítése árán a maga tudatában egyesítse azokat az ellentmondásokat, amelyek elé a szinész és a színpad szüntelen áramlásban állította. A távolkeleti szinház nézője mindmáig együtt alkot a színésszel: ha nem állna fenn kettőjük között megállapodás a játék szabályaira nézve, ha a néző képzeletét visszafojtva szemlélné a színészi játékot, a kinai, japán vagy indiai szinész tehetetlen lenne, a szinház meghalna. Az erzsébetkori Swan vagy Globe Szinház nézője a Rómeót alakitó színésszel együtt játszotta el az erkély-jelenetet Julia ablaka előtt, Othellóval érezte a ciprusi kertek illatát, Lear alakitójával a vihart puszta éjszakai sikságon. Ha a színészek erre nem tudták volna rábírni, a szinház elvesztette volna értelmét, a művészet kihalt volna.

A polgári korszak színésze azonban más feladatot kapott: neki rá kellett kényszeriteni a nézőt, hogy elfeledkezzék a színházról,és úgy kellett viselkednie a színpadon, mintha a nézők ott sem lennének. Ha ez sikerül neki, eléri, hogy az, amit szemlélnek, valóság, s nem szinház. Az előző korok színészei szintén igyekeztek a iiézőt bevonni a színpadi valóságba, lekötni őt, hogy elfeledkezzék a játékról: de akkor a nézőnek ezt az uj valóságot a színésszel együtt kellett megteremtenie, hogy elülhesse. Most más a helyzet: ha a cselekmény tájban játszódik, a festő perspektivikusan megfesti; ha szobában játszódik, a színpad a maga skatulyájában ezt is a lehető leghívebben ábrázolja;ha a cselekmény éjszaka történik, a színpadot el lehet sötétíteni; ha viharban játszódik, a színpad bemutatja a vihart. A portál keretében végbemegy a színpadi varázslat és kialakítja a valóság illúzióját. A nézőnek nem keil együtt alkotnia - elegendő, ha szemlél.- 58 -