Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

kidolgozza -X -igoldást. A párbeszédet mintegy egyenletes lakkal vonja be s válogatott szavakból és ritmusokból öszszeállitott ügyes verselés mögé rejti. Szereplői udvari emberek, akik nem tűrnek el egyetlen fczót vagy taglejtést sem, amely nem felel meg az illendőség szabályainak. A leghevesebb szeretők tökéletes gavallérok, akik madrigálokat faragnak, bókolnak, szabályos körmondatokat szavalnak és szertartásosan halnak meg."^5/ ^m^ Corneille-nél és Eacinenál még a felfedezés erejével bat,az az epigonoknál megszokássá változik. Voltaire-t úgy ismerjük, mint nagy filozófust, a francia burzsoá forradalom eszmei előhirnökeinek egyikét. De ki tudja ma, hogy a maga korában a legnagyobb és legmegbecsültebb drámaíró volt? Sőt, olyan hires drámairó, hogy a közönség kényszeritette, hogy személyesen is megjelenjen a színpadon. Ettől az időtől kelteződik a szerző függöny előtti megjelenésének szokása. Huszonnyolc tragédiát és tizennyolc komédiát irt. Drámairól alkotásait ma csak kötelességből vagy büntetésből lehet elolvasni, de a XVIII. században Voltaire neve úgy fénylett, mint a legeslegnagyobb csillag a francia szinház egén. Ő maga jelentette ki, hogy az, amit ő és a korabeli drámaírók sora ir - akiknek máig legfeljebb a nevük maradt fenn kézikönyvekben -, magasabban áll, mint a régi görögök drámái: "Tőlünk, franciáktól tanulhatnának a görögök, hogyan kell az igazi nagy művészetben a jelenetek sorát úgy összekötni, hogy a szinpad sohase maradjon üresen és egyetlen személy se jöjjön be oda vagy távozzon onnan ok nélkül. Tőlünk megtanulhatták volna, hogyan beszélnek a vetélytársak és vetélytársnők tréfás antitózisekben, hogyan kell a költőnek elkápráztatnia és lenyűgöznie a nemes, remek gondolatok sokaságával ..."

35/ Hippolyt Taine A művészet filozófiája cimü müvéből.

/Szerző/- 54 -