Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

együttműködnek a szerzőkkel, akiket kitartóan kutatnak. így járt el Vahtangov és Meyerhold, Burian és Honzl, Piscator és Brecht. Volt-e ennek az útnak kezdetén egyáltalán más kiút? Ez azonban aligha jelentheti azt, hogy annak, ami kisérő jelensége egy bizonyos időszaknak, az egész korszak alapvető vonásává.kell válnia. A rendező láthatóan az előtérben áll, egyszerűen azért, mert a kor még nem szülte meg a maga költőjét. Mihelyt megszüli, mihelyt kialakítja az erős szocialista drámairodalmat, a rendező nem lesz majd annyira látható; az előtérbe, az eddiginél sokkal inkább, a tehetséges színészek erős együttesei lépnek. Ezzel nem azt mondom, hogy a rendezőt már ma e határvonalak közé lehet utasítani: hiszen most még egyetlen színházunk sem állíthatja, hogy már az ilyenfajta drámairodalom nyomja rá bélyegét munkájára. A rendező feladata éppen ma óriási. Az igazi rendező egyéniségek érdeme és dicsősége véleményem szerint éppen abban van, hogy az uj szocialista drámairodalom megszületésén fáradoznak - méghozzá éppen az elmondottak világos tudatával. Várható, hogy a fejlődés nem fog szigorúan kijelölt, az előző korszaktól örökölt "szerzői" és "rendezői" kategóriákban mozogni. Már a szocialista dráma érdekében eddig kifejtett erőfeszítés során is szemmel láthatóan kirajzolódik a törekvés e határok eltörlésére: a drámairó közeledik a színpadhoz - a rendező dramaturgiai munkát végez. A darab szerzője és az előadás szerzője között egyre kevésbé van gát; időnként a kettős szerzőség egyetlen szerzőséggé mosódik össze, ügy vélem, a jövőben egyre inkább össze fog ötvöződni; a szerzői és rendezői specializálódás - amint ezt Brecht már tökéletesen bebizonyította - eltűnik. Brecht esetében a rendezőt és a drámaírót már nem lehet elválasztani: egybeolvadtak. Brecht darabjainak könyvtárainkban is megtalálható szövege többnyire a megvalósított, élő előadások sugópéldánya. És fordítva: Leonov keserű színpadi sorsának oka főként abban van,hogy az iró nem találta meg a maga rendezőjét és a maga színházát.- 31 -