Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

Az örökség terhe teljes súllyal csak az uj társadalom építésének kezdetén nehezedik majd ránk. Mai napig Is nyom bennünket és ez még sokáig fog tartani. A drámai hagyaték szabadon áll rendelkezésünkre: a régi darabokat játszhat­juk, de nem kötelező játszanunk - a választás rajtunk mú­lik. Játszanunk viszont az örökölt épületekben kell, mert mások egyelőre nincsenek. És jó színházat kell bennük csi­nálnunk, amelyek megszilárdítják a szocialista kultura alapjait. Azt hiszem, ez önmagában még nem válik szinházunk kárára, hiszen maga a dráma sem fejlődik ugrásszerűen: a forradalom nem jelenti mindenfajta folyamatosság tagadását és minden örökség elvetését. Áll ez a színházépületekre is. Gondolnunk kell azonban a távolabbi célra is, tudatéra kell ébrednünk, hogy átmeneti állapotról van szó, amelynek tar­tama a társadalom előrehaladásától függ. Éppen ezen a pon­ton ferditi el gyakran a mai szemléletet mindaz, amit az elődöktől örököltünk és amin a társadalom - a színházra vo­natkozó szemlélet terén is - a kapitalizmus korszakában át­ment, akár tudomásul veszi, akár nem. Jellemzően bizonyltja ezt az uj színházak épitése, amelyek már a szocializmus idején valósulnak meg. Amig nem voltak eszközeink, hogy uj színházakat és művelődési háza­kat kezdjünk építeni, kénytelenek voltunk az uj drámairoda­lomért folytatott harcot a régi épületekben elkezdeni. Meg­fontolandó, hogy a színházakat és a kulturházakat úgy épit­­sük-e, hogy tulajdonképpen további évtizedekkel hosszabbít­suk meg az átmenet időszakát, holott, éppen fordítva, min­den erőnkkel le kellene rövidítenünk. Egyelőre ugyanis a színházakat nem a szocializmus számára, hanem ellene épít­jük. Mintha a kapitalizmus által kialakított színházépület tipusa a fejlődés tetőpontja lenne és mától kezdve, mind­össze kisebb változtatásokkal, örökre fennmaradhatna! Mint­ha a bécsi Pellner-Helmer cég - amely a szecesszió korában uniformizált színházépületek sorozatával árasztotta el Kö­­zépeurópát és megszülte az utánzatok tömegét is - lenne- 17 -t

Next

/
Oldalképek
Tartalom