Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

térbeli elrendezés megközelítette azokat a feltételeket, amelyekből a népi darabok születtek. A nagyobb színházakban néző és játék között növekedett a távolság; és már Burian halála után /1960-ban, Brnoban/ a Háború dobozszinpadi előadása teljes erővel fesziti szét azt a szinpadi keretet, amelybe technikai okokból bezárták. Aki a népi darabok valamelyikét Burian rendezésében szabadtérénél, a Waldsteinkertben látta, soha el nem felejti, mekkora művészi erővel szólalt -meg ott a népi darab, milyen szabadon lélegzett, milyen szivesen játszották a színészek is, szabadabban, egyedülálló kontaktusban a nézőkkel. Halas^ költői vallomása a Szent Dorottyáról szóló játékokról emlékműve marad annak az 1938. évi estének.

A szocialista színház kezdete összekapcsolódik a polgári színházi tér - az osztály szerint tagozódó nézőtér és az illuzionizmust szolgáló színpad - elleni lázadás kezdetével is. A szocialista szinházi törekvéseknek csupán kis része játszódik e hagyományos térségen kivül. Az utcákon, tereken, gyári csarnokokban, a természetben játszó szinház fontos szakasza a harcnak, de a szocializmus egész korszaka szempontjából epizód marad. Amig a polgár volt uralmon, szilárdan tartotta kézben a színházakat is. Amikor az októberi forradalom a világon először egy országban megdöntötte a polgárság hatalmát, a színházépületek átmentek a proletariátus kezébe és a nézőtér megnyílt á népi tömegek előtt. De a művészek mindjárt kezdetben megérezték, hogy ez a tér rabságot jelent, és hogy a születő uj korszak színházművészete tartósan nem békélhet meg vele. Több szabadságra van szüksége, több lehetőségre az uj utak keresésében. Kísérleteznek a térrel és egyúttal megszületnek az uj szinháztervek is.

5/ František Halas - /1901-1941/ a modern cseh költészet egyik legjelentősebb alakja.

16