Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

ők maguk bővitik majd ki a konfliktusok körét, megragadják és kifejezik a tömegeket vezérlő gondolatokat."6^

Jean Vilar sem kommunista. Ellenkezőleg, amikor nálunk járt - magánbeszélgetések során és nyilvánosan is - hangsúlyozta, hogy szabad értelmiségi, aki szereti a színházat; és azért, hogy a színházat megmentse, igyekszik népi színházat csinálni, mert számára a megmentésnek más móája nem létezik. Ma még mint "polgári eredetű színházi szakember és individualista" jellemzi önmagát. De a Théâtre National Populaire-ben végzett 12 évi munkája, a népi színházért végzett nagy és termékeny erőfeszítése elvezette őt azokhoz a következtetésekhez, amelyeket az I960 végén kiadott Memorandumban tett közzé: "Színházat csinálni számomra azt jelenti: szolgálni; a lehető legnagyobb tömegnek átnyújtani a megismerés kenyerét és sóját." Saját színházának elnevezését ma igy magyarázza: "A népi szinház annyit jelent, mint: megérteni. És megérteni annyit jelent, mint felszabadítani az embert. Ez egészen brechtien hangzik; mintha annak a szabadság koncepciónak szelleme hatná át, amely a szabadságot összeköti a renddel, a megismert szükségszerűséggel. "Én nem a művészetet látom magam előtt - mondja Vilar -. A proletár nézőt látom magam előtt." Ugyanakkor azonban hozzáteszi: ezt a nézőt egyelőre, minden erőfeszítés ellenére, még nem találta meg. "Vágyaim nézője ő, és én megyek utána; mert hiszen ő a szinház jövője. A szinház nélküle elpusztul."

A nép jelenléte a nézőtéren nemcsak biztosítéka a szinház további létezésének, hanem egyúttal a szinház egyedüli lehetséges szövetségese is a nagyság felé vezető utón.

Nekünk ma a nézőtéren megvan ez a szövetségesünk. Mondottuk, hogy nem akarjuk a helyzetet idealizálni. De nem

65/ J.P.Sartre a moszkvai Tyeatrnak adott nyilatkozatából. 1956 nyarán. /Szerző/- 117 -