Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. II. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 45-46. (Budapest, 1963)

I. Előszó - II. Szövetségesek és ellenségek

2. KONFLIKTUS A JÁTÉKTÉRREL

A színház Itt Is és most Is olyan, mint száz más színház: rivaldával, zenekarral, páholyokkal rendelkezik. Lehetne benne Ibsent játszani vagy Mozart operált. De a színpadon nézők ülnek, a zenekari árkot tojásdad alakú uj színpad takarja, amely a nézőtér közepéig nyílik előre - sőt hosszú nyelvként egészen az erkély alá füt s egyenlő arányban osztja két részre a színház térségét. A színészek a közönség gyűrűjében játszanak. Minden oldalról nézők veszik körűi őket, a kórus a teremben levő ülőhelyekről avatkozik a játékba - és mikor valamelyik szereplő jelenete végetér, arra távozik, ahonnan előjött: a nézők sorai között.a/

így, egyenesen a nézőtér közepén játssza Ohlopkov ' a moszkvai Majakovszkij Színházban az Irkueki történetet, valamint Leonov Hotel Astoriáját és a Poloveci ligeteket /A gyümöloskertész és az árnyék/ls s mindmáig ugyanúgy játssza a pódiumszinpadon Pagogyin Arisztokraták c. darabját, mint ahogy már a harmincas években játszotta. Mindenütt, bár különböző változatokban, egyetlen tendencia érvényesül: kiszabadítani a színházművészetet a régi épületek fogságából, megtalálni a lehető legkellemesebb kapcsolatot a nézőkkel, meghódítani a teret a művészek és a közönség képzelete számára.

Hasonlóképpen, a régi színházzal való vitában töri meg ma a "Guckkastenbühne" Illúzióját a prágai Nemzeti Színház Hrubin, Tyl vagy Shakespeare darabjaiban, Bratislava a

4/ Nyikolaj Pavlovice Ohlopkov - /I900 -/ szovjet rendező, színész.- 10 -