Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

"Színház, pénz, és politika" c. cikkében 1956-ban, arra a következtetésre jutott, hogy az nem segit a társadalmon, ha egyik szerző a másik után kikiabálja vagy elnyöszörgi a maga "malheur de vivre"-jét, a maga "boldogtalan életét"; ha a drámairó azt akarja, hogy megmaradjon az önbecsülése és méltósága, akkor valamit tennie kell ezzel a világgal. A Berliner Ensemble párizsi vendégszereplése alkalmával a drámairó először került szemtől szembe Brechttel. Meggyorsult eltávolodása az "avantgardě"-tói. 1957-ben a Berliner Festwochen előadásait az avantgardě szemléjének szánták. A rendezőség meghívta Adamovot, hogy ő képviselje az antiszinház mozgalmat, és hogy hozzászólásával emelje a fesztivál jelentőségét. Adamov elfogadta a meghívást és a fesztivál botránnyal végződöttsbeszédóben élesen bírálta az egész mozgalmat, revízió alá vette saját darabjait, Beckett és Ionesco müveit, antihumanusnak bélyegezte s elitélte őket; az "abszurditás szinházát""abszurd szinháznak" nyilvánította. Általában kesztyűt dobott minden olyan színházi törekvésnek, amelynek nincs társadalmi mondanivalója. Az embernek, éppen mert a világ, amelyben él, tele van ellentmondásokkal, borzalommal és halállal, olyan művészetre van szüksége, amely megváltoztathatja a világot és segítséget nyújt az embernek az élethez. Planchon, lyoni rendező Adamov berlini útja után, bemutatta Villeurbanne—ban, majd későbbi turnéja során Párizsban is a szerző Paolo Paoli c. drámáját. Ez a mü Adamov alkotómunkásségának lényeges fordulatát jelzi. A brechti epikus formában Íródott szatirikus színdarab az I90O-I914 évek francia burzsoáziájának "aranykoráról", az első olyan drámakisérlete, amely nem arra szólítja fel a nézőt, hogy elmeneküljön a világ elől, hanem arra, hogy megismerje azt. Müvébe belépett a kor és a történelem: rádöbbent, hogy az élet és az ember lényegét nem a becketti vagy ionescoi absztrakció fedi fel, hanem ellenkezőleg: az ember tanulmányozása időbeli és térbeli kapcsolataiban. Már nem "nonsitué" és "innommé", azaz meg nem határozott és meg nem nevezett helyet és időt használ, hanem világos és tár- 72 -