Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

Vladimir s Akkor hát megyünk?

Estragons Gyerünk.

/Meg sem mozdulnak./

FÜGGÖNY.25/

Beckett későbbi darabja A játszma vége^6// /Fin de partie/ ugyanezt az alapvető "helyzetjelképességet" ismétli. Valahol az Időn és a konkrét téren kivül, de bizonyára az emberiség létezésének végén, egy butor nélküli, "sápadt, haldokló fénnyel" megvilágított térben létezik együtt két ember: Hamm apa, aki vak és nem tud járni és a fia, Clov, aki nem tud leülni. Azután ott vannak még Hamm szülei, mindketten nyomorékok, akik csak a darab elején szerepelnek. Ezek négyen szemmel láthatóan az utolsó emberek - a "nyomorékká vált emberiség" jelképessége eléggé szemléletes. Hamm terrorizálja a fiát, szüntelenül követel valamit, aminek többnyire semmi értelme és visszatartja őt a ...mitől is tulajdonképpen?

Clov: Hamm: Clov: Hamm : Clov: Hamm:

Clov:

Hamm:

El kell mennem. Dolgom van.

A konyhában?

Igen.

Miféle dolgod van, kérlek?

Nézem a falat.

A falat! És mit látsz azon a falon?Kisórteteket? Vagy meztelen alakokat?

Fényt látok ott, amely haldoklik. A saját fényemet.

A saját fényedet, amely.... Hogy'értsem ezt? Ugyan mit, az a te fényed egészen jól meghal itt is. Nézz rám egy pillanatig - és megmondhatod nekem, mi újság - a te fényed körül. /Csönd./

25/ Jan Kopecký fordítása alapján.

26/ A darab bemutatója a londoni Royal Court Színházban volt, s csak egy hónappal később játszották a párizsi Studio des Champs Elysées-ben. /Szerző/- 59 -