Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

A darab témája? A haldoklás, a várakozás, a halál. És a szabadság! Az egész emberiségből nyilvánvalóan /mert itt minden programszerűen nyilvánvaló/ először már csak négyen, utána ketten maradtak - és amig akár csak ketten is vannak a világon, kölcsönösen megsemmisítik a szabadság lehetőségét, mert az egyik korlátozza a másikat. /Eléggé hasonlit tehát Sartre régebbi darabjához, a Zárt ajtókhoz, amelyről már szóltunk./ Az ember szerencsétlensége, hogy más emberek is léteznek. Ugyanakkor az embernek szüksége van a többi emberre :

Hamm: Várj! /Clov megáll/ Hogy van a szemed?

Clov: Rosszul.

Hamm:

Clov : Hamm: Clov:

De látsz. Még látok. És a lábad? Rosszul.

Hamm: De jársz.

Clov: Járok. Megyek.

Hamm: Utánam. /Pillanat csönd. Utána profétikusan

és gyönyörittasan/ Egy napon megvakulsz.Mint én. Ülsz majd valahol a sarokban, kicsi leszel, mindörökre elveszel az ürességben, és a sötétben. Mint én. /Csönd./ Egy napon majd azt mondod magadban: "Fáradt vagyok, leülök." És leülsz. Azután majd igy szólsz: "Éhes vagyok, felkelek és eszem". De már nem kelsz fel. Azt mondod magadban: "Hibát követtem el, hogy leültem, de ha mar ülök, ülve maradok még egy pillanatig, és majd azután felállók és eszem." /Csönd./ Pillanatig nézed majd a falat és azután azt mondod magadban: "Behunyom a szemem és kicsit alszom, azután majd minden könnyebben megy." És behunyod a szemed. És azután nem nyitod ki és már nem lesz semmilyen fal. /Csönd./ Végtelen üresség lesz körülötted és az összes idők minden halottja sem tudja megtölteni és te olyan leszel, mint valahol a sztyeppén az elveszett homokszemecske. /Csönd./ Igen, mondom, egy napon majd megtudod, mi ez, mert olyan leszel, mint én csakhogy nem lesz senkid, mivel te senki iránt nem éreztél részvétet és most már nem lesz senki, aki iránt részvétet érezhetnél. /Csönd./

60 -