Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
II. A dráma drámája
Ez nem a "szkepszis más formája", ahogyan játszani szokták. Csehov epilógusában, a Cseresznyéskertben. teljes erővel osendül felt "Isten veled, régi élet - éljen az uj élet!" Mikor jön el? Ki teremti meg? Erre Csehovnál nincs felelet. Eljön, mert el kell jönnie. Mert igy nem élhet az ember! Mindketten - Ibsen és Csehov egyaránt - megteremtették egyéni és sajátos drámaformájukat. Ez a forma véleményük törvényszerű kifejezése és azoknak az előfeltételeknek a terméke, amelyek között éltek és Írtak. Mindkét esetben a je2en témáiból indult ki, kortársaik konfliktusaiból született és alakult, azok a napok elevenednek meg benne, amelyekben ők éltek. Ibsennél ez a jelen idő három, illetve öt felvonásba van összesüritve, rendszerint a polgári szoba négy fala közé, és a dráma tengelye kifejező, valódi drámai konfliktust tartalmazó történet: Nóra vagy Stockman erőt gyűjtöget a dacoláshoz, fellázad, és a darab végén egyedül áll az egész társadalommal szemben; vagy, mint Brokman, a társadalom elől a magányba zárkózva megveti azt. Az egész múlt és jövő rendszerint ebben az összeütközésben lepleződik le, akár kiélezett konfliktusban robban ki, akár Ibsen utolsó darabjai szimbolikus antitézisének alakját kapja. Csehovnál semmi hasonló nincs. A csehovi drámaforma nem viseli magán az individualizmus nyomait. Csehovnál nem egyes színpadi alakok ütköznek össze egymással, ő mindig azoknak a személyeknek a csoportját ábrázolja, akiket a rokonszenv, a közöny vagy a feszültség kölcsönös kapcsolata fog össze ; ezek a dialektikusán kifejlődő kapcsolatok képezik azt a drámai csomót, ami Csehovot érdekli és amin leginkább tanulmányozhatja az alakok belső világát. Ezek a színpadi személyek csoportot alkotnak, s éles konfliktusban vannak a környezettel, a korral, a renddel, a társadalommal. Ibsen megszabja Nóra, Stockman, Solness sorsát. Csehov alakjai azonban maguk határozzák meg tetteik sorrendjét vagy tétlenségük okát. Stockman helyett Ibsen gondolkodik, s ő gondolko- 28 -
