Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

II. A dráma drámája

dik Nóra helyett is. De Vojnyickij hácsi vagy Mása, Olga vagy Versinyin önálló emberek, akik öntörvényeik szerint cselekednek.Ibsennél lépésről lépésre és fokról fokra haladunk az összeütközés,a döntő pillanat felé. Csehovnál olyan áramlásban találjuk magunkat, amelyik lassan, külsőleg vontatottan, majdnem észrevétlenül halad előre. "Semmi sem történik" és mégis, a darab végén egyszerre rájövünk, hogy ez az egységes áramlás bizonyos pillanatban, amelyet talán észre sem vettünk, több áramlatra oszlott szét, amelyek közül mindegyik más mederben folyik - és más véghez jut el. Ibsen a valóságból az ellentmondásokat emelte ki és konfliktussá élezte ki azokat. Csehov világot teremtett, amelyben valamennyi alak ugyanazzal a törvényszerűséggel kapcsolódik össze,mint amellyel összekapcsolódnak a világmindenség égitestjei: bármelyikük mozgása maga után vonja a többi égitest bármelyikének mozgásváltozását.

Ibsen és Csehov csúcspontokat képviseltek, a polgári drámáknak abban a korszakában, amikor a kapitalista világ még szilárd volt - a szó földrajzi értelmében -, amikor lényegében átfogta az egész civilizált világot és gyarmatosította a civilizálatlant. További tények is igazolják nagyságukat: egyrészt müveik életképesek, s az Ibsen-drámákat nem is sokszor felújítják, Csehov pedig a huszadik század egyik legtöbbet játszott szerzője; másrészt mindkét szerző nagy befolyást gyakorol az Írók egész sorára: vannak, akik Ibsenből vagy Csehovból indulnak ki, mellé sorakoznak fel avagy közvetve reagálnak-munkásságukra müveikkel. Ez a fejlődés nem egyenes vonalú, megvannak a közbeeső láncszemei, negativ reakciói is. Az utódok főként az említett két drámaíró formai tökéletességével kerülnek konfliktusba. Ebben a fejlődésben Strindberg és Pirandello - ma úgy tűnik - a legdöntőbb szavakat mondták ki: Strindberg az emberi tudat "alsó" rétegeihez való leereszkedéssel, Pirandello a drámának alaptörvényeire való felbontásával. E folyamat bonyolultsága ellenére is az ibseni vonal továbbfejlesztői - véleményem szerint - Hauptmann - O’Neill - Arthur Miller,vagy- 29 -