Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
II. A dráma drámája
kezdi tulajdonképpen az orosz drámaíró "nagy korszakát"; Ibsen keserű epilógusa abból az évből származik, amikor Csehov együttműködése Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko színházával megkezdődik. Csehov finomabban és érzékenyebben térképezi fel, diagnosztizálja és analizálja az ember belső világát, mint Ibsen, és bemutatja, hogy a kor mennyi kárt tesz az emberi lélekben. Csehov színpadi alakjainak ellenfele, a fő konfliktus hordozója maga a kor, a társadalmi rend. Neki talán még több oka lett volna szkepszisbe merülni, mint a norvég drámairónak, analízise azonban nem a szkepszishez vezet, hanem az álomhoz. A más élet utáni vágyakozáshoz, amely eljön, amelynek el kell jönnie. A Sirálytól a Ványa bácsin és a górom nővéren át a Cseresznyéskertig - mindegyik darab a változás után kiált. "Kétszáz-háromszáz esztendő múlva szép lesz az élet..." Mása: ...Egyedül hagytak itt minket, segitség nélkül, elhagyottan, hogy kezdjük újra... Élni kell! Élnünk kell! Irina: /fejét Olga keblére hajtja/ Eljön az idő és az embereknek kinyilik a szemük. Rájönnek, miért »an mindez, miért üldöz minket a szenvedés, miért nélkülözünk, semmi sem lesz már titok.De amig itt a világon élünk, dolgozunk... Talán valakinek szüksége lesz rám. Már ősz van, csakhamar ránktör a tél és behavaz minket. Dolgozni fogok, dolgozni fogok! Olga: /megöleli nővérét/ Oly vidáman szól a zene! Oly boldogan, halljátok? És élni akar az ember! ó istenem! az idő rohan, mi is elmegyünk és helyet csinálunk az utánunk jövőknek. Elfelejtenek bennünket, elfelejtik alakunkat, arcunkát,hangunkat és hogy hányán voltunk, de gondjaink átváltoznak az ő örömükké, halljátok? Boldogság és béke költözik a földre. Jó szóval és szeretettel emlékeznek ránk, ránk, akik most élünk. Kedves nővéreim, az életünk még nem fejeződött be. Élni fogunk. A zene oly vidáman szól, micsoda öröm! És úgy tűnik, hogy nem telik bele hosszú idő és mindnyájan tudni fogjuk, miért élünk,miért szenvedünk... Bárcsak tudnánk! Bárcsak tudnánk! j, , /Három nővérr 4/ Ladislav Fikar cseh fordítása alapján.- 27 -i
